(...)
A liberális szabadságfelfogás legjobb kifejezője a bicikli és a nevét sem tudom számos kétkerekű jármű, amely egyetlen ember elkülönülési szándékát szolgálja. Az autó inkább a jobboldali szabadságigényt szolgálja, míg a városi kerékpározás a liberálisok szabadságfelfogását.
Az autó családi, a kerékpár individuális szokásokat szolgál.
A mai fiatalok számára ami külföldi, megszűnt fenyegetőnek lenni, ha a szabadságról van szó. Épp ellenkezőleg, kritikátlanul és gyakran a szülőföldjüket becsmérlő összehasonlításban, a külföld ideálisnak tűnik fel a szemükben. Ennek oka, hogy nemcsak a szabadság, de a szolgaság is virtuálissá vált. Mivel hallgatólagosan a progresszivitás általános az emberek tudatában, a külföldi fenyegetettséget csupán a letűnt múlt részének tekintik. Valójában nincs is gonosz, a háború a múlté, mivel az élet véget ér a fizikai létezés végével, nem érdemes olyan kérdéseket föltenni, hogy mi az élet értelme, mint közösségi létezés, csupán az egyén szempontjából fontos kérdés létezik: „Mi a jó nekem?”
Míg a jobboldali szabadságfelfogás gyökerei az antik erényetikáig nyúlnak vissza – a szabadság önmagunk legyőzésében áll –, addig a baloldali szabadság intellektuális gyökerei legjobb esetben is a kora újkori politikai szabadságig mennek vissza.
A jobboldal mindig is hátrányba lesz a baloldalival szemben, mert a baloldali szabadságfelfogás egyedül az egyén lélektani szükségleteit célozza, a jobboldali viszont a teljes személyiséggel számol, a virtualitásba átfordult utópiával a valóság végső igazságait állítja szembe. Ez csak akkor lehet sikeres vagy vonzó, ha az egyes ember sokkolt módon kerül szembe a valóság valóságával, azaz a másik emberrel.
A fiatalok számára csak az egyén kiterjesztése hívó szó,
legyen az utazás az utazás kedvéért, instant információszerzés, amit tudásnak hisznek, a szükségleteik haladéktalan kielégítése a politikai hívószó a számukra. A politikai hedonizmus tömegjelenséggé vált. Számukra nincs gonosz, csak a szabadság üres, magányos végtelensége.