(...)
Ki látott még olyan vezetőt a sajnos ki- és beszámíthatatlan amerikai elnökön kívül, aki minden lényeges kérdésben szinte azonnal, sőt néha – nem keveset kockáztatva – idő előtt megszólal, állást foglal, véleményt formál?
Az utca közéletet figyelő embere ezt persze megteszi, mindenhez ért, mindenbe beleszól, mindenben megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánít, egy miniszterelnöktől azonban eddig nem ezt várták el, hanem a megfontolt távolságtartást, azt, hogy legföljebb az i-re tegye rá a pontot, amikor elérkezik az idő.
Magyar Péter azonban kihasználja a teljes ábécét, ától cettig, és beavatja a közönséget.
Nemcsak posztban, kommentben, rövid videó nyilatkozatban, hanem rendszeres, gyakori sajtótájékoztatókon is. És mivel ő az ország első számú vezetője, érthető, hogy véleménye (meg rengeteg információja) van mindarról, ami az átlagpolgárt érdekli és érinti. Jobb lenne, ha ezt csak szűk, bizalmi körben fejtené ki, és csak ritkán osztaná meg a nyilvánossággal?
Ideje hozzászoknunk, hogy ebben az új, valós idejű, totális nyilvánosságban az a vezető képes bevonni a társadalmat a demokratikus párbeszédbe, aki nem riad vissza az állandó meg- és be(le)szólástól. Sőt az hiányozna neki, ha ezt nem tenné. Nemcsak a mostani diadalmenetben, hanem majd a kikerülhetetlen válságokban, drámai pillanatokban is. Nem fél a Hintalovon Alapítványtól, a TASZ-tól, a civilektől, még a saját kormányában és a saját képviselőcsoportjában ülő civilektől sem. Elindult a hídon, mi pedig demokratikusan dübörgünk.