(...)
A Tisza adójavaslatából összességében tehát az látszik, hogy egy klasszikus, európai konzervatív párt egészen klasszikus konzervatív módszerekkel
igyekszik valamit kezdeni a már számukra is perverz vagyoni egyenlőtlenséggel.
Miközben a kormányoldalról az elmúlt hónapokban több jelzés is érkezett arra, nem szívesen emelnék például a közszférás béreket, és általában a béremeléseket sem tartják valószínűnek, ezt valahol az állam bevételi oldalának növelésénél, „szelíd” újraelosztással kompenzálnák. Ezzel tulajdonképpen a privát munkáltatók válláról is levennék a béremelés felelősségét, hiszen inkább az állami újraelosztásban „kompenzálnák” az alulfizetett dolgozókat.
Mivel viszont félnek attól, hogy az aktív tőkejövedelem megadóztatásából talán túl nagy botrány lenne, inkább a holt vagyon adóját dolgozzák ki, remélve, hogy ezzel az amúgy befektetéshiányos hazai gazdasági környezetben inkább forgatni kezdik a tőkét a tulajdonosok, minthogy bent hagyják a kincseskamráikban.
Hiába kiáltanak tehát „bolsevizmust” és „radikális baloldaliságot”, Magyar Péterék terve egy egészen speciális, „magyaros” kísérlet a kapitalizmus megmentésére és kiemelésére az Orbán-korszak súlyos ellentmondásaiból. A szándék tehát méltánylandó, még akkor is, ha a siker több mint kétséges.