Az értelmiség túlnyomó része nem értelmiségi, csupán tulajdonosa egy darab papírnak.
A valódi értelem legelső vizsgája ugyanis az életösztön és a valóságérzék: aki annyira elvakult, hogy a nyilvánvaló veszélyt sem képes felismerni, az nem szellemi vezető, hanem egy betanított papagáj, aki a saját kalitkájának a rácsozatát dicséri.