(...)
A harmadik fontos választási téma a városkép, a köztisztaság és a közbiztonság volt. Berlin a bűnözés fővárosa, s az amúgy is gyenge gazdasági teljesítménnyel rendelkező város (Németország az egyetlen európai ország, ahol a főváros nem felfelé húzza az országot anyagilag, hanem lefelé) egyre inkább a züllés jeleit mutatja. Jelentős a kábítószerprobléma, a berliniek 20%-a fogyaszt rendszeresen könnyű- vagy kemény drogokat. A városban 100 000 lakosra körülbelül 14 000 bűneset jut (Budapesten 3000), míg az erre vonatkozó országos adat 7000 körüli. De gondok vannak az általános tisztasággal is, a lakosok saját bevallása szerint 73% gondolja nagyon piszkosnak, koszosnak a városát. Mindez hatással van a városképre is, melynek problematikáját a kampányban már maga a Balpárt is észrevette. Mindebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy a rendőrség kompetenciáját csökkenteni kell, nem növelni, s vissza akarnak venni a rendőrség felszereltségéből. Továbbá sok területen szociális munkások vennék át a rendőrök feladatait, a térfigyelő kamerákat pedig leszerelnék. Börtönbüntetés már alig járna valamiért, az illegális házfoglalók például a jövőben is megtarthatnák a lefoglalt ingatlanokat. Ráadásul a tartományi alkotmányvédelmi hivatalt egyenesen meg akarják szüntetni, hiszen félő, hogy kiderül a párt alkotmányellenes mivolta.
Alig meglepő, hogy ezekkel a kampánytémákkal (oktatás, lakhatás, városkép) tudta megszólítani a Balpárt a szavazókat, hisz azok felismerték, hogy nagy gondok vannak ezeken a területeken. Viszont annál inkább meglepő, hogy milyen receptekkel igyekszik a Balpárt ezeket a kérdéseket megoldani. A társadalmi feszültségeket okozó jelenségeket kizárólag szociális ellátórendszeri kérdésként interpretálja, s alig látja a valódi, közös okukat, nevezetesen a migrációt. Berlinben magas a bevándorlók és az ilyen háttérrel rendelkezők aránya, más politikai erők pedig éppen ezt nevezik meg a problémák eredeteként, s jobb integrációval szeretnék orvosolni azokat.
Balpárt: migráció, klánbűnözés és antiszemitizmus
Tekintettel arra, hogy a Balpártot a Berlinben élő muszlim szavazók több mint fele szívébe zárta, nem csoda, hogy a pártnak nincs semmiféle kritikus megjegyzése a migrációval kapcsolatosan, sőt kimondottan kívánatosnak tartja azt. Maga a főpolgármester-jelölt, Elif Eralp is török származású, és más török, illetve arab, kurd vagy perzsa származású politikusok is akadnak a pártban: Asya Şenyüz, Rouzbeh Taheri, Ender Atakul, Ferat Ali Koçak vagy Betül Havva Yılmaz-Bergk, aki csak tavaly óta német állampolgár. Némi túlzással kijelenthető, hogy a posztkommunista, egykor kelet-német SED-ből alakult Balpárt mára az újbaloldali, woke, kapitalizmuskritikus karaktere mellett a bevándorlók és a muszlimok pártja is. Meglepő fejlemény volt, hogy az egyik, városszerte ismert bűnözői csoport vezetője a párt választási buliján bukkant fel, s együtt ünnepelt a párt aktivistáival. Van oka az örömre: ha valóra válnak a párt belbiztonságot érintő elképzelései, a bűnözők még kellemesebb életre számíthatnak, mint eddig. De nemcsak ők.
A palesztinpárti aktivizmus ismert alakja, Ibrahim Ibrahim is jelen volt ugyanezen az eseményen, és neki is van ünnepelnivalója, hisz a palesztinpárti, Izrael-ellenes és antiszemita politikai hitvallás egyre erősebben jelentkező velejárója a párt radikalizálódásának. A párt bizonyos tagjainak kijelentései aggodalomra adnak okot. A kampányban egyenesen „választási intifádát” vizionáltak egyes pártbéli körök, sokan pedig szitokszónak használják a „cionista” kifejezést. Maga Elif Eralp egy Vörös Segélyezés elnevezésű szervezet tagja volt, mely szélsőbaloldali bűnözőket is támogat anyagilag, és 20 000-es tagságával az egyik legnagyobb baloldali NGO-nak számít.
Folytatódik a kioktatás: Szász-Anhalt esete
Ezen fejlemények tekintetében Szász-Anhalt szinte a béke szigetének tűnik. Ott a napokban választottak tartományi parlamenti elnököt az AfD-s Tobias Rausch személyében. Rausch a megválasztását nyíltan támogató AfD és BSW szavazatai mellett további négy voksot kapott a titkos szavazáson, vélhetően a CDU-s képviselők köréből. A magdeburgi CDU-frakció erősen megosztott, belső vitáikat már a „mindenki mindenki ellen” küzdelem jellemzi. Sok CDU-s ma már nem látja értelmét az AfD kirekesztésének, amire azonnal érkezik is a kioktatás és a fenyegetés az SPD-től: felelősségre kell vonni ezeket a képviselőket – ami egy titkos szavazásnál aligha lehetséges.
(...)