Nagyszerű! – ujjongtam, amikor megláttam, hogy a Tisza-kormány már kormányzati ciklusa elején vidékfejlesztési kísérleti programot indít. A Szent István Vidékfejlesztési Program tízszer tíz települést érint, térségenként egy-egy milliárd forintot ad a kormány, és tíz településenként egy-egy javaslatokat előkészítő Fejlesztési Testület alakul, amelybe helyi szereplők, civilek, szakemberek jelentkezését várja a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium. A kísérleti program lebonyolítása után a második szakaszban Országos Vidékfejlesztési hálózatot szeretnének létrehozni.
Az öröm addig tartott, amíg elolvastam a pályázati kiírást. Évtizedek óta foglalkozom területfejlesztéssel, de ilyen ellentmondásos és felületes, végig nem gondolt pályázatot még nem láttam.
Először is tíz falu általában nem egy természetes vonzáskörzeten alapuló közösség, az normális esetben vagy nyolc, vagy tizenkettő, vagy bármennyi, amely megfelel a közösség kialakítását meghatározó paramétereknek. Önmagában az, hogy annak idején István király tíz falunként rendelt templomot építeni, a XXI. században nem tűnik erős szakmai érvnek. (Marketingnek persze jó, de ahhoz túl sok pénzünket teszik bele, hogy a program mindössze jól hangozzék.)
A fejlesztési döntések előtt tervezni kell. A legésszerűbbnek az tűnik, hogy a megyékben elkészült területfejlesztési stratégiákat tekintik kiinduló pontnak. Értem én, hogy a rendszerváltó kormány mindent elölről akar kezdeni, nem akar a fideszes megyei önkormányzatok dokumentumaira támaszkodni, de a megyei stratégiákat a mi pénzünkből (elég sokból) szakemberek készítették, és ha most teljesen elölről kezdünk mindent, nem valószínű, hogy gyökeresen más eredményre jutunk. Az sem derül ki, hogy ez a program hogyan viszonyul a korábbi tervekhez, egyéb programokhoz (pl. versenyképes járások), ezért csak lebeg valahol az éterben a valamilyen szempontok (nem tudjuk, milyen) alapján összepásszintott, tíz falunként kifizetendő egy-egy milliárd forint.
(...)
A kormány kommunikációjából az látszódik, hogy a helyiekre akarják bízni, mit akarnak csinálni ezzel a nagylelkű adománnyal. Ez önmagában szép elgondolás. Ezért a kedvezményezett településekről várnak helyben lakó civil pályázókat, akik közül a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumban valaki kiválaszt térségenként tíz személyt, delegál melléjük ugyancsak a minisztérium négy szakértőt és egy program koordinátort. Ők alkotják a Fejlesztési Testületet, amelynek pályázóként nem lehet tagja sem polgármester, sem alpolgármester. Ez teljesen értelmetlen. A kormány számít a helyiekre, de a javaslatok kidolgozásában csak olyan személy vehet részt, akit a minisztérium választ ki.
(...)