(...)
Abban, ami Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban most történik, az az igazán veszélyes, hogy az oktatási, gazdasági és szociális problémák miatt indult megmozdulásokat a külvárosok, a gettók és a no-go zónák népe felhasználhatja és – a jelek szerint – fel is használja az állammal és a többségi társadalommal szembeni dühe és frusztrációja kiélésére, ami súlyos bűncselekmények tömeges elkövetésében és barbár rombolásban ölt testet. Az elmúlt évtizedek elhibázott migrációs politikája révén váltak a nyugat-európai társadalmak olyan súlyos társadalmi és biztonsági problémákkal teli lőporos hordókká, melyeket bármilyen jogos elégedetlenség miatt kialakult tiltakozási hullám felrobbanthat és melyek egyre inkább áldozatává válnak a mainstream politika áldozatai felett keringő, Európa ellenségei által támogatott, Orbán- és Weidel-féle keselyű-politikusoknak. Többek között azért van tehát szükség nagyon szigorú és átgondolt bevándorlási politikára, hogy egyrészt a magyar társadalom ne válhassék ilyen lőporos hordóvá és az állammal szembeni elégedetlenségből táplálkozó tiltakozások, tüntetések ne alakuljanak át erőszakhullámmá, másrészt pedig a magyar belpolitika ne tolódjón el a populista szélsőségek irányába és az Orbán- és Toroczkai-féle Európa-ellenes ruszkibérenc populisták ne kerülhessenek még egyszer a hatalom közelébe.
A francia, az olasz és a spanyol kisembert a nyugat-európai mainstream politika - benne a tőke oldalára állt, az ideológiáját a sokszínűség-kultuszban és az antirasszizmusban meglelő, legfőbb ünnepévé május 1. helyett a pride-ot tevő, mára teljesen megbukott kultúrharcos álbaloldali politika - nem csupán magára hagyta az anyagi, szociális és biztonsági problémáival, hanem eközben még nyakon is öntötte azzal a nevelő célzatú álszent liberális ideológiával, mely bűntudatot ébresztett benne, ha meg szerette volna védeni a régi nyugodt életét, a régi szokásait és a régi biztonságát.
(...)