(...)
Magyarország a szemünk előtt sodródik egy strukturális gazdasági megtorpanás felé, ahol az infláció és a jövőbeli kilátástalanság lassan elvágja a jóléti menekülőutakat. Jelenleg a fiatalok a belső űrt még fesztiválokkal és vásárlással fedik el, miközben Magyar Péter stabilitást ígérő, erőszakmentes karakterét követik. A dühük egyelőre a digitális térbe és a belső megélésbe (szorongásba) csatornázódik.
Azonban a gazdasági megtorpanás miatt a fogyasztási lehetőségek elkerülhetetlenül be fognak szűkülni.
Ha a romló életszínvonal miatt a békés politikai csatornák hiteltelenné válnak, a fogyasztás mint univerzális fájdalomcsillapító kiesik a rendszerből. Ekkor a belső feszültséget már nem lehet élményekkel elnyomni, és a tehetetlenség szülte düh külső agresszióba, köztéri rombolásba fog átcsapni.
Időzített bomba a Tiszaparton
Magyar Péter jelenlegi konzervatív, rendpárti és erőszakmentes álláspontja addig képes egyben tartani ezt a tömeget, amíg a követői hisznek abban, hogy a Tisza Párt békés úton képes visszaszerezni a „nyugati álmot”. Ám ha a gazdasági realitások végleg bezárják a fogyasztói paradicsom kapuit, a hazai fiatalság előtt nem marad más eszköz, mint a tiszta tagadás.
A magyar Z generáció is rá fog ébredni, hogy az Isten és cél nélküli világban
a javak elvesztése után csak a rombolás marad.
Ez pedig nem kulturális adottság, hanem tiszta szociálpszichológia: csupán idő kérdése.