Talán a legtöbb negatív kritikát a kormánypárti közvéleménytől a szexualitással kapcsolatos egyik kijelentésem miatt kaptam. Nevezetesen azért a gondolatomért, hogy miközben a napjainkban a szex minden korábbinál erőteljesebben hatja át a társadalmunkat, és szinte állandóan jelen van a közbeszédben, a fiatalok mégis egyre kevesebbet szexelnek.
Természetesen az erre érkezett reakciók részben azért voltak ilyen agresszívak és mocskolódóak, mert nő vagyok és ráadásul talán nem is vagyok már olyan fiatal. Ha ugyanezt egy fiatal, no pláne liberális férfi mondta volna, az egyetértést csak a dicséret váltotta volna föl. De így a válasz kimerült a kinézetemen való gúnyolódásban, természetesen a hivatásos feministák hallgatólagos egyetértése mellett. Mérő Verának és társainak ugyanis a mikroagresszió csak akkor létezik, ha az számukra politikailag hasznos. De mindegy, nem kell velük foglalkozni. A magyar nők nagy része amúgy sem teszi.
Ami azonban ennél is fontosabb: amit akkor mondtam, abban igazam volt.
Nem találtam ki semmit, egyszerűen csak rendszeresen olvasom a nemzetközi sajtót, ahol ez egy nagyon gyakran tárgyalt és alaposan kutatott téma. Hogy mindezt kormánypárti honfitársaim is elhiggyék, kommentben megosztok egy-egy cikket a 444-től és a Telextől és egy néhány nappal ezelőtt megjelent írást a 24.hu-ról.
Ugyanaz a helyzet, mint Németország netproblémájával: ha a 444 írja, a kormánypártiak elhiszik, ha én mondom, akkor nem. Mert nem az számít nekik, mit mond az ember, hanem az, hogy ki mondja!
Pedig ebben az ügyben lenne esély nemzeti konszenzusra. Talán mindenki – politikai oldaltól függetlenül – egyetért azzal az állítással, hogy
nem tesz jót egy társadalomnak, ha a serdülő fiúkat, fiatal férfiakat a pornóipar tanítja meg arra, mi a szexualitás.
Hogy ebből milyen közpolitikai következtetést kell levonni, arról lehet vitatkozni.
De attól még ez nagyon is valós probléma marad, hogy aki felveti, az történetesen nő, régebb óta fiatal és ellenzéki.
#NapiMari 15