Több mint egy hete kérdeztem meg arról a kultuszminisztert, hogy történhet meg a kommunizmus bukása után több mint három évtizeddel, hogy az egykor a Terror Háza Múzeumot is működtető Alapítvány összes kötetét visszahívták a könyvesboltokból.
Végül egy nap gondolkodás után azzal a mestertervvel álltak elő, hogy “a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, azaz a KEKVA-k megszűnése miatt rendezni kell a könyvek terjesztési jogait, valamint meg kell újítani az érintett jogi személyekkel kötött szerződéseket.”
Őszinte leszek: ahogy akkor, azóta sem igazán értem, hogy mit is akar egészen pontosan jelenteni ez a válasz. Főleg annak tükrében nem, hogy például az MCC könyvei továbbra is kaphatóak. Miközben az MCC is KEKVA volt, nem? Vagy tévednék? 🤔
A minisztérium közleménye óta egy hét telt el.
Azóta sem történt semmi.
Az emlékezetpolitikáért felelős miniszter hallgatásba burkolózott.
Sem engem, sem egykori kollégáimat, szerzőtársaimat nem keresték meg azzal, hogy megújítsák velünk a szerződéseket. Én érteni vélem azt is, hogy Önök nem olyan “ügyesek, mint Orbán Viktor”, de ez azért mégsem egy rakétatudomány, no!
Miniszter úr!
Több mint egy hónap után kezdem azt érezni, hogy túl nagy falatnak bizonyult Önnek nemcsak a Terror Háza Múzeum, de a tárca vezetése is. Minden nap, amikor meghoz egy, a múzeummal kapcsolatos döntést, csak rosszabb pozícióba lavírozza magát. Bezárja. Kinyitja. Ingyenessé teszi, majd ismét fizetőssé. Nem létező történészbizottság független szakértőivel menőzik, akik megcáfolják Önt. Visszahívatja a múzeumi prospektust. Táblát helyeztet a jegypénztárhoz. Visszahívatja a könyveket.
Mi lesz a következő lépése, Miniszter úr?
Elnézve kormányuk sertepertélését, simán el tudnám képzelni, hogy a Fahrenheit 451-hez hasonló, a könyvek égetésére szakosodott tűzőrparancsnokokat fognak alkalmazni, hogy megsemmisítsék az Ön és csapata által veszélyesnek minősített könyveket.