A vörös hajú lány
A pesti utca szürke padlatán
Feküdt a vörös hajú lány
Köpenye fehér – orvos, ápoló?
Segítő szívét érte a golyó
Alig élhetett húsz tavaszt talán
És már ott hevert az aszfaltnyoszolyán
Mellén keresztben összetett keze,
Őszirózsák és személyije
Álltam kövülten, néztem dús haját,
Ahogy álmodott örök éjszakát
Ott, az Astoria szürke szegletén, békével arcán
Lezárt két szemén
Jaj mennyi, mennyi vörös hajú lány
Bukott a földre, hogy föl ne keljen
Azon a vörös, véres éjszakán!
Sosem vajúdtak szültek magzatot, maradtak örökre szép fiatalok.
Röpke múltjukból
Lettek holnapok,
Csillagtalan éjből
Fényló csillagok,
Hullott csillagok.
1956.
(Gajárszky Magdolnáról és verséről fia, Jásdi István írt cikket a Reakcióra, írását itt olvashatják!)