Mami 32 éves volt 1956-ban, Apuci 35. Én már kilenc múltam, de Miki öcsém csak 8, Bea húgom meg csak kettő múlt. A kelenföldi Ibrahim utcában laktunk, Mami a Vigadó téri UVATERV-ben dolgozott.
Október 23-án kollegáival lelkesen vonultak a tömeggel a Margit-hídon át a Bem térre, de másnap a Rádiónál kitört lövöldözések hírére jobbnak látták otthon maradni. Pesti nagyanyám és Évi nagynéném sem mert hazamenni a Bródy Sándor utcából nyíló Puskin (ma Esterházy) utcai lakásukba, nálunk aludtak.
25-én Mami bement a munkahelyére,
de előtte megnézte, minden rendben van-e a Rákóczi és Puskin utca sarkán álló épületben és Nagymama lakásában.
Később örökítette meg emlékeit:
„A Puskin utcában a Bródy Sándor utcáig jutottam, ott szovjet katonák állták el az utat. A kapualjakból akkor húzgálták ki a halott fiatalokat, akik az éjjel estek el… A Rákóczi úton a virágüzlet előtt hatalmas vértócsa, a buszmegállónál fiatal fehér köpenyes, vörös hajú nő feküdt, mellén a kinyitott személyi igazolvány és virágok.
Késve érkeztem az UVATERV-be, a kollegák már elmentek a Kossuth térre tüntetni. Így maradtam le a menetről. Ketten ott maradtak a téren: egy Sályi Anna nevű miskolci lány, akit a hullaházban a kulcsai alapján tudtak azonosítani, és Gyurkovics Jancsi a fél lábával. Mária nővére a Szvetenayban (hullaház) találta meg napok múltán…”
Mami kislányként Dutka Ákos biztatására verselt, és versei megjelentek országos lapokban is.
Hadiárvaként költői pályája elakadt, meg hát ott voltunk mi hárman is.
A fehér köpenyes lány emlékét versben örökítette meg.
Gajárszky Magdolna:
A vörös hajú lány
A pesti utca szürke padlatán
Feküdt a vörös hajú lány
Köpenye fehér – orvos, ápoló?
Segítő szívét érte a golyó
Alig élhetett húsz tavaszt talán
És már ott hevert az aszfaltnyoszolyán
Mellén keresztben összetett keze,
Őszirózsák és személyije
Álltam kövülten, néztem dús haját,
Ahogy álmodott örök éjszakát
Ott, az Astoria szürke szegletén, békével arcán
Lezárt két szemén
Jaj mennyi, mennyi vörös hajú lány
Bukott a földre, hogy föl ne keljen
Azon a vörös, véres éjszakán!
Sosem vajúdtak szültek magzatot, maradtak örökre szép fiatalok.
Röpke múltjukból
Lettek holnapok,
Csillagtalan éjből
Fényló csillagok,
Hullott csillagok.
1956.
Nyitókép forrása: Fortepan / Dr. Horváth Miklós