Éjféli miniszteri gondolatok.
Elindítok itt egy új sorozatot ezen a címen. Terveim szerint minden héten jelentkezem majd egy vagy több ilyen bejegyzéssel.
Szeretném rendszeresen megosztani Önökkel, min dolgozunk, milyen változásokat készítünk elő, milyen problémákat látunk, és hogyan gondolkodunk a megoldásukról.
Fontosnak tartom, hogy mindenki betekintést kapjon abba, hogyan születnek a döntések, milyen szempontok alapján alakítjuk át az egészségügyet, és milyen célokat szeretnénk elérni.
Ezekben a bejegyzésekben tervekről, dilemmákról, új kezdeményezésekről és konkrét intézkedésekről is szó lesz. Lesz, amikor egy fontos változást jelentek be - mint most, máskor egy nehéz kérdésről vagy egy megoldásra váró problémáról írok.
Szeretném, ha az egészségügy átalakítása nyílt, őszinte párbeszéd mellett történne. Ehhez hozzátartozik, hogy beszéljünk a sikerekről, a nehézségekről és az előttünk álló feladatokról is.
Hiszek abban, hogy az egészségügyet csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha meghallgatjuk egymást, szembenézünk a valósággal, és a tapasztalatokból tanulva változtatunk.
Kezdjük is egy olyan kérdéssel, amely számomra különösen fontos: hogyan erősíthetjük meg a betegek és az egészségügyi dolgozók hangját, és hogyan védhetjük meg azokat, akik a betegbiztonság érdekében megszólalnak?
Az egészségügyi ellátás minőségének javításához elengedhetetlen, hogy meghallgassuk a betegeket és azokat is, akik nap mint nap gondoskodnak róluk: az ápolókat, asszisztenseket, orvosokat és valamennyi egészségügyi szakdolgozót.
Hétfőn elindítjuk a betegelégedettség országosan egységes, standardizált mérését. Ennek célja, hogy rendszeresen és összehasonlítható módon megismerjük a betegek tapasztalatait, és ezek alapján fejleszthessük az ellátás minőségét. Kiemelten számítunk a pozitív visszajelzésekre is. Szeretnénk megismerni és elismerni azokat az osztályokat, szakembereket és jó gyakorlatokat, amelyekkel a betegek elégedettek.
A betegelégedettség mérése az ellátás során szerzett tapasztalatokról szól. A hivatalos panaszok megtételére továbbra is a külön erre szolgáló betegjogi és panaszkezelési eljárások állnak rendelkezésre.
A betegek visszajelzéseinek megerősítésével párhuzamosan az egészségügyi dolgozók hangját is fel akarjuk erősíteni. És ami legalább ennyire fontos: meg akarjuk védeni őket.
Ezért kormányzati szándékunk egy országos, úgynevezett whistleblowing, vagyis betegbiztonsági bejelentő- és bejelentővédelmi rendszer mielőbbi bevezetése, amely a fejlett egészségügyi rendszerekben már alkalmazott megoldásokra épül.
A célunk, hogy minden ápoló, asszisztens, orvos és egészségügyi dolgozó biztonságosan jelezhesse, ha a betegellátás során veszélyes körülményeket, súlyos szakmai problémákat vagy visszaéléseket tapasztal.
Azt akarjuk, hogy senkinek ne kelljen félnie a következményektől, ha a betegek biztonsága érdekében megszólal.
Tudom, hogy ma sok egészségügyi dolgozó azért hallgat, mert attól tart, hogy a jelzésének személyes következményei lesznek. Ezen változtatnunk kell.
Egy nővért ne lehessen megfélemlíteni, hátrányosabb műszakbeosztással büntetni, áthelyezni vagy szakmailag ellehetetleníteni azért, mert jóhiszeműen jelez egy problémát. Egyetlen egészségügyi dolgozónak se kelljen attól tartania, hogy elveszítheti a munkáját, ha felhívja a figyelmet egy betegbiztonsági kockázatra.
Ehhez olyan országos rendszert alakítunk ki, amely lehetőséget biztosít a bizalmas, akár anonim bejelentésre, a közvetlen munkahelyi vezetéstől független bejelentési csatornát kínál, és valódi jogi, valamint intézményi védelmet nyújt a megtorlással szemben.
A vezetők felelőssége ebben különösen fontos. Azt várjuk minden vezetőtől, hogy komolyan vegye a dolgozók jelzéseit, támogassa a problémák feltárását, és segítse azok megoldását. Aki viszont vezetőként visszaél a hatalmával, megfélemlíti vagy elhallgattatja a dolgozókat, esetleg megpróbálja eltussolni a betegbiztonságot veszélyeztető problémákat, annak a magatartását független vizsgálatnak kell alávetni. A bizonyított visszaéléseknek pedig valódi következményekkel kell járniuk.
A bejelentők védelme és a vezetői elszámoltathatóság kéz a kézben jár.
Az egészségügyi dolgozók tapasztalatai felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Különösen igaz ez az ápolókra és szakdolgozókra, akik a legtöbb időt töltik a betegek mellett, és gyakran elsőként veszik észre azokat a problémákat, amelyek veszélyeztethetik a biztonságos ellátást.
Súlyos helyzetet örököltünk az egészségügyben. Rengeteg betegbiztonsági probléma, hosszú évek alatt felhalmozódott hiányosságok, jelentős területi és intézményi különbségek jellemzik a rendszert. Vannak kiválóan működő osztályok és intézmények, miközben máshol az alapvető működési feltételek biztosítása is mindennapos kihívást jelent.
A magyar egészségügy ma sok helyen elsősorban a végletekig túlterhelt dolgozók hivatástudatának, szakmai elkötelezettségének és emberfeletti erőfeszítéseinek köszönhetően működik.
Ez fenntarthatatlan. Nem építhetünk olyan egészségügyet, amelynek biztonságos működése azon múlik, hogy az ápolók, asszisztensek és orvosok meddig képesek a saját teljesítőképességük határait túllépve helytállni.
Éppen ezért készítjük elő a megörökölt egészségügyi rendszer országos helyzetét bemutató országleltárt, amelyet rövidesen nyilvánosságra hozunk. Szeretnénk őszintén bemutatni, milyen állapotban vettük át az egészségügyet, milyen különbségek vannak az egyes térségek és intézmények között, hol vannak a legsúlyosabb hiányosságok, és milyen feladatok állnak előttünk.
Az őszinteség és az átláthatóság a változás alapfeltétele.
Fontos azonban, hogy valamire már most felkészüljünk: ha őszintébbé és átláthatóbbá tesszük az egészségügy működését, kezdetben valószínűleg több bejelentést és feltárt hibát fogunk látni.
A jelenlegi, súlyos problémákkal terhelt, megörökölt rendszerben számos hiányosság maradhatott eddig rejtve. Ha a dolgozók végre biztonságban beszélhetnek, olyan problémák is felszínre kerülhetnek, amelyekről korábban hallgattak, vagy amelyeket nem kezeltek megfelelően.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy romlik az ellátás minősége. Akár annak a jele is lehet, hogy a rendszer végre őszintébben működik.
A hibák feltárását helyi, intézményi és osztályos szinten is ösztönözni szeretnénk. Olyan szakmai kultúrát kell kialakítanunk, amelyben a dolgozók biztonságban beszélhetnek a tévedésekről, a kockázatokról és a rosszul működő folyamatokról, a feltárt problémákat pedig következetesen elemezzük és kijavítjuk.
A fejlett egészségügyi rendszerek egyik legfontosabb betegbiztonsági alapelve, hogy a hibákból tanulni kell. A betegbiztonságot veszélyeztető körülmények jelzése szakmai és etikai felelősség, amelyhez megfelelő intézményi támogatásnak és védelemnek kell társulnia.
A célunk egy olyan tanuló egészségügyi rendszer kialakítása, amely képes felismerni a saját hiányosságait, kijavítani azokat, és folyamatosan javítani az ellátás minőségét.
Lehet, hogy az első időszakban több hibát fogunk látni a statisztikákban. Hosszabb távon azonban éppen az őszinteség, az átláthatóság és a hibákból való tanulás vezethet oda, hogy egyre kevesebb tényleges hiba történjen, csökkenjen a betegkárosodások száma, és javuljon az ellátás minősége.
A siker valódi mércéje az lesz, hogy a feltárt problémákból milyen változtatások születnek, és ezek mennyivel teszik biztonságosabbá a betegellátást.
A betegelégedettség országos mérésének elindítása, a dolgozói bejelentővédelmi rendszer bevezetése és az egészségügy megörökölt állapotának nyilvános bemutatása ugyanannak a szemléletváltásnak a részei.
Olyan egészségügyet szeretnénk, ahol a betegek elmondhatják, mit tapasztaltak, ahol a jó teljesítményt elismerjük, a dolgozók pedig biztonságban jelezhetik, min kell változtatni. Ahol a problémák feltárásából valódi javulás következik, és ahol mindenki számára világos, hogy a betegbiztonság közös felelősségünk.
Miniszterként azt szeretném elérni, hogy Magyarországon egyetlen ápolónak, asszisztensnek vagy orvosnak se kelljen félnie attól, hogy kimondja az igazságot a betegei érdekében.
Mert a betegek biztonsága és az egészségügyi dolgozók biztonsága összetartozik.
És mert aki a betegeket védi, azt nekünk is meg kell védenünk.