(...)
Futaki Attila és Tallai Gábor Budapest angyala című 2013-as képregénye egy bosszútörténet: egy emigrált 56-os, Angyal János elégtételt vesz a főgonosz szovjet tiszten. Ebben a könyvben láthatunk harcokat, utcai akciójeleneteket, megidézve a korabeli budapesti utcákat. A másik képregény ugyancsak a Futaki-Tallai páros képregénye, az Aranycsapat történetéről. A Tűzvihar 1956 egy visszaemlékezésen keresztül mutatja be az eseményeket, a Népet szolgáltuk – Tóth Ilonkáék története pedig egy szűkebb történetet, Tóth Ilona orvostanhallgató ügyét dolgozza fel. Vagyis az 56-os képregények vagy visszaemlékezés kerettörténettel bírnak, vagy egy szűkebb csoportról szólnak. Mindez jó, de talán meg lehetne próbálni rajzzá varázsolni a forradalom egész históriáját.
Lehetne olyan képregény is, amely elejétől végig, október 23-tól november 4-ig, végigkövethetné 1956 történetét. Ha belegondolunk, 1956 adja magát a képregényes feldolgozásért, hiszen minden benne van ennek a szűk két hétnek a históriájában, amelyik egy romantikus szabadságharcos történethez kell:
-
nagy tömegjelenetek és egyéni drámák (Nagy Imre vívódása, meddig mehet el a kommunista mozgalommal szemben);
-
olyan karakterek, mint a tépelődő politikus;
-
a lelkes fegyveres harcos fiú (lány);
-
a megfontolt felkelőparancsnok, aki nem pazarolja fölöslegesen a vért, és megvédi az ávósokat is a lincseléstől;
-
a munkástanácsi tag, aki nem engedi szétszedni a gyárat, és biztosítja a termelést meg a közvetlen demokráciát;
-
olyan anakronisztikusnak tűnő, de szintén becsülhető figura, mint Mindszenty József;
-
és olyan a jövőbe látó, a szocializmus igaz megvalósulásának lehetőségét kereső gondolkodó, mint Bibó István.
(...)