A felszabadult belgrádi ünneplést sokan kötik össze április 12. Budapestjével (a Tisza-frakció meg talán parancsba is kapta a külpolitikai érdeklődést és örömöt). A hosszú kormányzás után elvesztett hatalom, a szavazótáborok látványosan eltérő korösszetétele és a lelkesedés miatt tényleg nagyon hasonlónak tűnik a két történet – miközben vannak olyan különbségek is, ami miatt sokan kapnak majd gyökeresen mást, mint amit most gondolnak, remélnek.
Itt van hét hasonlóság, hét különbség:
Hét hasonlóság
- Feelgood forradalom
Mindkét választási győzelem sokak számára a felszabadulás közösségi élményét hozta el, utcai ünnepléssel, a visszaszerzett ország és a már-már felhőtlen jövő érzésével. Az ilyen pillanatokban könnyű elhinni, hogy a politikai ellenfél vereségével az ország legnehezebb problémái is megoldódnak. - A nyugati nyilvánosság kedvencei
A nyugati sajtó nagy részében mindkét fordulat könnyen elbeszélhető történetté vált: a változást akaró tiszta fiatalok legyőzik az előregedett, megmerevedett, korrupt hatalmat. Ez komoly erkölcsi és kommunikációs előny a kihívónak, miközben a kormányzati terveiket (és főleg annak hálátlanabb aspektusait) jóval kevésbé feszegetik. - A globális techplatformok mint politikai erősokszorozók
A közösségi platformok mindkét országban lehetőséget adtak az ellenzéknek a hagyományos médiaviszonyok megkerülésére, a mozgósításra és a győzelem közösségi élményének felépítésére. A techcégek esetleges támogatását el lehetett dugni a zárt, kevesek által ismert algoritmusok semleges imázsa mögé. - Mindenki bele tudta látni a saját álmait az ellenzékbe
Mindkét helyen könnyebb volt közös céllá tenni a régi hatalom leváltását, mint előre rendezni a győztes tábor gazdasági, társadalompolitikai és kulturális vitáit. Az Egyetemista Listának van tizenegy pontos programja, de a ne legyen korrupció, költsünk többet oktatásra és egészségügyre, működjön az állam biztonsági generálköveteléseknél mélyebb dolog semmi. (A Tiszának részletesebb programja volt, igaz, költségvetési oldalról évi több ezermilliárdos nagyságrendben irreális.) - Lázadás a korrupció és a rosszul működő állam ellen
A hatalomváltás egyik legerősebb ígérete mindkét országban az volt, hogy az állam végre a közszolgáltatásokra és a polgáraira figyel, a közpénzek pedig ellenőrizhető módon hasznosulnak. A korrupcióellenesség azért különösen hatékony politikai kötőanyag, mert a rossz kórházat, a veszélyes beruházást és a kivételezett vállalkozót kapcsolta össze egyetlen, mindenki számára érthető történetté. - A tökéletes tisztaság ígérete
Az ellenzék tökéletes tisztaságát állítani szembe a hatalom teljes romlottságával nagyon hálás és hatásos egy kampányban. A későbbi kormányzásban ellenben óriási problémákat okoz, mivel nem igaz, és teljesíthetetlen elvásárokat szül. - A régi ellenzék háttérbe szorulása
A győztes kihívó mindkét országban túllépett a korábbi ellenzéki kínálaton, és új szereplőkkel futott neki. A hatalom elutasítása így az addigi ellenzéki kísérletek kritikájává is vált: az emberek jelentős része új képviseletet keresett a változtatáshoz.
Hét különbség
- Budapesten ismert volt a következő vezető
Magyarországon világos volt, a Tisza győzelme Magyar Péter miniszterelnöki címét jelenti, az egész politikai vállalkozás az ő személye köré szerveződött. Szerbiában a listavezető Ilija Srdanović nem lesz automatikusan miniszterelnök-jelölt, és az új végrehajtó hatalom vezetése a választás után is nyitott kérdés maradt. - Szerbiában tartós utcai mozgalom jutott el a választási győzelemig
A szerb fordulatot az újvidéki pályaudvar halálos összeomlása után csaknem két évnyi kitartó tüntetés, egyetemi blokád és országos szerveződés készítette elő. A magyar kihívás egyszemélyi vezetésű mozgalomra és választási mozgósításra támaszkodott, míg a szerb mozgalom kollektív döntéshozatalt és rendszeresen váltakozó nyilvános képviseletet alakított ki. - Az EU nem a Paradicsom
Vučić kormányzata hivatalosan stratégiai célként hirdette az EU-tagságot, miközben az Európai Parlament értékelése szerint a demokratikus visszalépések és az elmaradó reformok miatt a csatlakozási folyamat elakadt. A győztes mozgalom óvatos uniós megfogalmazásaiból ezért egyelőre nem látszik, határozottabb és következetesebb lesz-e egyáltalán az integrációs politikája. - Nincs össznépi igény nyugatos fordulatra
A 2024-es adatfelvételre épülő FES-kutatásban 64 százalék pártolta az Oroszországgal és 60 százalék az EU-val való együttműködést, a többirányú külpolitika társadalmi alapja túlélheti Vučić vereségét. Az idei belgrádi Pride-on mintegy kétezren vettek részt (politikai tömegtüntetések ide vagy oda), míg a budapestin tízezrek, nem látszik a nyugati progresszív társadalompolitika dominanciája. - Más dinamikák a politikai erőszakban
Szerbiában a belső feszültségek további éleződése a közelmúlt történelmi tapasztalatai alapján egészen mást jelenthet, mint Magyarországon. Zoran Đinđić miniszterelnök 2003-as meggyilkolása különösen súlyos emlékeztető a biztonsági apparátus, a szervezett bűnözés és a politika összefonódásának veszélyére. - Kisebbségi kockázatok
A magyar és szerb közeledésnek, reálpolitikának köszönhetően a délvidéki magyar mindennapok mára otthonosabbak lettek, mint bármelyik másik utódállamban, ahol jelentős számban élünk. A balkáni politika felpörgésében mindig ott a veszély, hogy ez akár az egyik napról a másikra változik meg – a kisebbségek nyomorgatása sok vidéken működik hangulatjavító intézkedésként. - Az orosz befolyás valódisága és mélysége
Szerbiában az oroszbarátság pánszláv, ortodox testvéri-kulturális kötődésekre, jelentős társadalmi rokonszenvre és nyíltan vállalt rendvédelmi együttműködésre is támaszkodik. Magyarországon az orosz energetikai függésen túli társadalmi és politikai befolyás inkább volt a mese, mint a valóság része.
Engem igazából a 6. különbség érdekel elsősorban, a többi magyar szemmel nézve másodlagos. Ugyanez a helyzet Ukrajnával is: amíg a szomszédunknak minden baja mellett is van esze és energiája egy EU-s kisebbség soviniszta elnyomására, a mindennapi anyanyelvhasználat megkérdőjelezésére, addig számomra teljesen érthetetlen, hogyan képes valaki érzelmileg bármennyire is azonosulni velük, és hitelt adni a demokrácia és a Nyugat védelmezői történetnek.