A smink, a ruha nekem nem elkendőzése annak, ami van, hanem játék és szabadság. Nem magától értetődő, mert engem is úgy neveltek, hogy folyton figyeljek a külsőmre, mi nőies, mi nem, mit hova mikor kell felvenni, csupa tiltás, tükör és szenvedés, mert a "szépségért szenvedni kell" és eltagadni a szenvedést, minden eredményt úgy prezentálni, mintha így születtünk volna.
Közszereplőként, pláne nőként, ezek az elvárások nem tűnnek el. Sőt. Mintha magától értetődő lenne, hogy a megjelenésünknek is mindig tökéletesnek kell lennie. Hogy mit illik, mit szabad, mi méltó egy szerephez. Mintha a ruháinknak is meg kellene felelniük valakinek. Én pedig szeretem, ha a ruha játék maradhat. Kölcsönkabát, örökölt cipő, egy-egy szerelemdarab és a kreativitás. No meg egy kis humor. Amikor a munkatársaim a szereplés előtt megpróbálnak még egy lyukat ütni a bőrövemen, hogy ne essen le a nadrág. Egy ilyen akció összehozza az embereket, mert emberi és vicces, ahogy keresgéljük a megfelelő eszközt az irodákban. Ahogy küzdünk, ahogy végül kijövünk egy lehetetlen helyzetből az összefogással. És közben nevetünk.
De miről is beszélek? Arról, hogy el kell tudni engedni a toxikus elvárásokat. Hogy ne féljünk önmagunk lenni. Fel kell ismernünk, mikor kapaszkodunk olyan korlátokba, amelyek el is választanak önmagunktól és egymástól. Mert a korlát persze kapaszkodó is, biztonságot adhat. Csakhogy olykor hamis biztonságot. A korlát, ami megtart, és a korlát, ami elválaszt, bezár.
Ezek a szabadság dilemmái. Mennyi mindent teszünk azért, hogy megfeleljünk! Hogy ne szóljanak meg, hogy elfogadjanak, hogy olyanok legyünk, amilyennek mások látni szeretnének minket. És közben milyen könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szabadság nemcsak jog, hanem lehetőség is. Önmagunknak lenni, a saját döntéseink szerint élni, és ugyanezt a szabadságot megadni másoknak is.
Talán éppen ez az egyik legnehezebb: elengedni az elvárásokat, amelyeket mások támasztanak velünk szemben, és azokat is, amelyeket mi támasztunk egymással szemben. Szégyenkezés nélkül élni és szeretni. Önmagunkat, mert akkor a másikat is. Azt is, aki másként él, másként gondolkodik, másként jelenik meg a világban. Felszabadító!