A helyzet világos: Európa országai mára kormányozhatatlanná váltak. Mindenütt a tiltakozó szavazatok döntenek, a választók a fennálló helyzet ellen szavaznak. Ez a kormányzási válság egyaránt sújtja azokat, akik támogatták az idáig vezető politikát, és azokat is, akik kezdettől fogva ellenezték.
Ez a következő években több lehetőséget jelenthet a patrióta erők számára, hiszen Európa legtöbb országában máig ellenzékben vannak.
Ahol viszont kormányon voltak, ott a helyzetük különösen nehéz: a választók elégedetlensége őket is utoléri, noha hosszú évek óta küzdenek az eddigi liberális status quo ellen.
A jelenlegi európai válságot előidéző és fenntartó liberális politika hosszú távon nem kínál megoldást, egyre erőszakosabb és autoriterebb, ahogy tovább romlik a helyzet.
Európa számára a kiutat egy új demokratikus politikai hullám jelentheti,
amely képes összefogni a jelenleg ellenzékben lévő, valódi stratégiai változást akaró patrióta erőket.
Olyan fordulatra van szükség, amely a háborús felkészülés helyett a békét és a biztonságot, a gazdasági hanyatlás helyett a versenyképességet és a növekedést helyezi az európai politika középpontjába.
Ehhez azonban az embereknek is fel kell ismerniük valamit: Európa problémáit nem lehet Facebook-posztokkal, politikai kommunikációval és néhány látványos személycserével megoldani.
Nem egyszerűen új arcokra, hanem új politikai irányra, világos stratégiára és olyan politikai erőkre van szükség, amelyek ennek végrehajtására kérnek demokratikus felhatalmazást.
Az idő pedig fogy. Ha Európa a következő néhány évben nem lesz képes valódi stratégiai irányváltásra, a felhalmozódó gazdasági és társadalmi feszültségek
olyan politikai válságokhoz, káoszhoz és akár intézményi összeomláshoz vezethetnek, amelyek súlyosságát ma még nehéz elképzelni.
Európának tehát nem egyszerűen kormányváltásokra, hanem politikai korszakváltásra van szüksége.