A generációs nihil és a félrevezetett lázadás: Hogyan készíti elő a Z generáció Európa behódolását?
Ha az iszlám nem politika, akkor az iszlám semmi” (Ruhollah Khomeini ajatollah)
A civilizációs válságok természetéhez tartozik, hogy a leggyengébb pontokon törnek felszínre.
Nyugat-Európa – és különösen Franciaország – ma olyan demográfiai és kulturális örvényben van, amelyben a jövőtlenségtől és az intézményi vákuumtól szenvedő Z generáció akaratlanul is a politikai iszlám legfőbb jégtörő hajójává válik. Ez a folyamat nem a semmiből jött: a modern francia gondolkodás három kulcsfigurája, a demográfus Emmanuel Todd, a regényíró Michel Houellebecq és az esszéista-politikus Éric Zemmour egymást kiegészítve modellezték le azt a társadalmi összeomlást, amelynek ma a mindennapi tanúi vagyunk.
A spirituális vákuum és a nihilista generáció
Emmanuel Todd legújabb elemzéseiben rámutat, hogy a Nyugat igazi tragédiája a spirituális és kulturális összeomlás, azaz a vallási örökség teljes elpárolgása által hagyott morális űr. Ezt a vákuumot Todd szavával a nihilizmus tölti ki. A Z generáció jelentős része ebben a semmiben nőtt fel: elvetik a hagyományos intézményeket, a családszerkezetet és a polgári karrierépítés lépcsőfokait, mert nem látnak bennük sem célt, sem jövőt.
Ez a generációs türelmetlenség és szociális instabilitás azonban nem szabadsághoz, hanem teljes atomizációhoz vezet. Amikor a baloldali és szélsőbaloldali formációk (mint Franciaországban a La France Insoumise) politikai opportunizmusból szövetségre lépnek az iszlamista közösségi hálózatokkal, pontosan ezt a gyökértelen és lázadó ifjúságot használják fel álcaként. A szekuláris állam lebontását és egy „új Franciaország” felépítését hirdető progresszív jelszavak mögött valójában egy sokkal ősibb, szervezettebb és fegyelmezettebb erő nyomul előre: a politikai iszlám.
A behódolás pragmatizmusa
Itt válik valósággá Michel Houellebecq látnoki regénye, a Behódolás. Houellebecq zsenialitása abban rejlett, hogy megértette:
a liberális demokrácia végkimerülése után a társadalom nem a totális káoszt, hanem a rendet fogja választani
– még akkor is, ha azt egy idegen teokrácia hozza el.
A Z generáció által generált kulturális káoszra, a gazdasági frusztrációkra és a nemek közötti állandó harcra a politikai iszlám radikálisan egyszerű, működőképes alternatívát kínál. Nem elnyomásként, hanem egyfajta pragmatikus paktumként lép fel, amely:
* Felszámolja a modern egzisztenciális szorongást: Visszatér a törzsi alapú, megkérdőjelezhetetlen hierarchiához.
* Újraírja a nemi szerepeket: A hatalmat a domináns hímek kezébe helyezi vissza, cserébe a nőket kivonja a munkaerőpiaci verseny és a karrierépítés állandó frusztrációi alól, egy zárt, de védelmező családi közegbe helyezve őket.
Houellebecq szerint ez a patriarchális szerkezet képes egyedül megállítani a demográfiai öngyilkosságot, így a kiüresedett, posztmodern nyugati ember önként, megkönnyebbülten hajtja majd fejét a járomba.
Az „öngyilkosság” végstádiuma
Amit Todd demográfiaként, Houellebecq pedig irodalmi szatíraként ír le, azt Éric Zemmour nyers politikai drámaként fogalmazza meg. Zemmour, aki a Francia öngyilkosság (Le Suicide français) című művében és kampányaiban is a civilizációs összeomlásra figyelmeztet, úgy látja, hogy
a bevándorlás és a progresszív baloldal szövetsége egyenes út a kulturális kolonizációhoz.
Zemmour olvasatában a Z generáció dekonstrukciós dühe – a múlt eltörlése, a szekularizmus feladása a diverzitás oltárán – nem a haladás, hanem a kapituláció előszele. Amikor a lázadó fiatalok és szövetségeseik szétverik a klasszikus európai mintákat, nem egy új, egyenlő világot építenek, hanem utat törnek egy náluk sokkal életrevalóbb, hódító struktúrának.
A történelem ritkán tűri a vákuumot. A hanyatló Nyugat Z generációja, amely képtelen már a saját társadalmának fenntartására, a baloldali kollaboráció asszisztálásával megkezdte a talaj előkészítését. Ha a szabadság nevében lebontják a szekuláris állam és a polgári társadalom bástyáit, a romokon nem a liberális utópia fog megvalósulni, hanem a houellebecqi behódolás: egy hierarchikus, törzsi alapú, patriarchális új világrend, amely könyörtelenül véget vet a posztmodern ember tévelygésének.