(...)
Sajnos azonban az új Népszabadság újságírói hibát hibára halmoznak, lassan, napok alatt, egy számomra morálisan elfogadhatatlan szint alá süllyedtek.
Már az indulás bejelentésével is baj volt. Nem beszéltek egyenesen, ember nem értette, mi lesz a Népszavával? Majd bekerül a Szép szó melléklet a nyomtatott hetilapba – ígérték, de, hogy mi lesz a 153 éves Népszava sorsa, azt nem lehetett kideríteni. Aztán persze kiderült: megszüntetik. Írjuk ide, és rögzítsük:
a Népszavát nem a Fidesz, hanem az új Népszabadság zárta be,
az a Népszabadság, amelynek a tíz évvel ezelőtti elhallgattatásakor éppen a Népszava nyújtott menedéket! (A Népszava online kiadása hetek óta megkövülten áll: nem mondták, hogy nem kell, csak egyszerűen elaltatták. Hasonlóan, a Népszabadság online kiadásában rovatféleségként működő (?) Népszava „cella” sem mozdul: ugyanaz a hat hír van ott, hetek óta.)
És a háttér, az újraindulás mögötti vállalkozás? Meg se próbálom visszaadni azt a zavaros céghálót, amelyben olyan cégek vesznek részt, amelyek ellen állítólag eljárás folyt, vagy a bejegyzésükkel akadtak gondok; legalább olyan zavarosak, mintha maga Habony Árpád rakta volna össze ezt a társaságot. De leginkább: hol a pénz? Mert ehhez a vállalkozáshoz pénz kell, nem is kevés, márpedig a cégek bevallott törzstőkéje ehhez kevéskének tűnik. (Állítólag az egyiket 1 euróval jegyezték be…) Vagyis hol van az a pénz, amivel az új tulajdonosok, szerintük két évig, biztosan finanszírozzák majd a Népszabit?
Úgy hallom, a munkatársak sem tudnak sokkal többet, mint mi, olvasók. Nemigen beszélnek velük, legalábbis ezekről a kérdésekről nem, de arról sem, kivel milyen tervek vannak? Ki marad és ki megy? Az elég hamar kiderült, hogy Hegyi Iván például nem kell. Természetesen neki se szóltak, ő telefonált be a laphoz, hogy hát akkor vele mi lesz? Most sokat javult a helyzet: Pápai Gábornak már szóltak: nem kellesz.
Hegyi és Pápai szakmánk ikonjai.
Nevükkel, varázsos tehetségükkel el lehet adni egy lapot, hiányuk nem pótolható. (És most hagyjuk a megbecsülést, amely szót úgy látszik arrafelé nem ismerik. Pápai 30 éve a Népszava karikaturistája, egyszemélyes intézmény, Hegyi a labdarúgás megfellebbezhetetlen tekintélye, nem mellesleg több mint 30 évig a Népszabadság munkatársa, főmunkatársa, rovatvezetője volt.) Hozzájuk, ismertségükhöz képest, már ne haragudj, de kicsoda Tóth Ákos főszerkesztő?
Olvasom Lovas Zoli kifakadását – „Ha ez az új orgánum egyik első lépése, akkor velem a jó viszony megszűnik. Pápai egy nemzeti kincs. Kidobni így nem illik, és szakmai butaság.” –, amivel tökéletesen egyetértek.
A szobámban zsugázó ultipartinyi újságíró most leteszi a poharat és a kártyát: ez egy szar ügy – mondják.