JÓ ESTÉT, MZP! 😅
Arról már többször írtam, hogy munkába menet leginkább gyalog közlekedem.
Az otthonunk és a Polgármesteri Hivatal közötti út néha meglehetősen hosszúra nyúlik. Nem azért, mert olyan messze laknánk, hanem mert úton-útfélen megállítanak a vásárhelyiek.
Van, aki csak köszön, néhány jó szót váltunk, mások az ügyes-bajos dolgaikkal állítanak meg. Ilyenkor az utca közepén helyezem szolgálatba magamat, és sok esetben ott helyben intézkedem.
Van azonban, amikor messzebbre kell mennem, ilyenkor kerékpárra szoktam pattanni.
Így történt ez néhány nappal ezelőtt is, amikor egy városi rendezvényünkre mentem. Hazafelé az egyik kollégámat elkísértem a Polgármesteri Hivatalnál parkoló autójáig, majd onnan kerékpárral indultam tovább.
Meglepő és egyben megható élmény volt, hogy késő este nagyon sok fiatal szólított meg. Volt aki, az autóból kiabált ki: "Jó estét, MZP!", mások az utca tuloldaláról köszöntek, és voltak, akik odajöttek, kezet fogni.
Ez a kedves fiatalember, itt a képen pedig a barátnőjével állt meg autójukkal mellettünk és letekerve az ablakot kérdezte meg, hogy készíthetne-e velem egy szelfit...
Végtelenül jó érzés, hogy nem kell bujkálnom, és nem kell szégyenkeznem azért, amit polgármesterként tettem és teszek.
Természetesen nem vagyok tökéletes, ahogy a városvezetésünk sem az. Előfordul néha, hogy hibázunk, és bizonyára vannak olyan döntéseink is, amelyekkel nem mindenki ért egyet, de egyvalamiben biztos vagyok.
Abban, hogy mindannyiunkat a jó szándék vezet, az itt élők javát akarjuk, és abban is, hogy tiszta kezekkel, tisztességgel, becsülettel és a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk Hódmezővásárhelyt.
És ez ami számomra mindennél fontosabb.
Minden napért hálát adok, mert minden újabb nap egy új kegyelem, és minden nap egyben újabb lehetőség arra, hogy valami jót tegyünk másokért.
És egyikőnk sem azért van, hogy bárki is bármit megköszönjön. Mi azért vagyunk, hogy szolgáljunk. Mindenkit, személyválogatás nélkül. Fiatalokat és időseket, támogatóinkat és kritikusainkat egyaránt.
Ezek az apró, őszinte utcai találkozások mégis nagyon sokat jelentenek. Megerősítenek abban, hogy az az út, amelyen nyolc évvel ezelőtt hatalmas ellenszélben elindultam, helyes.
Őszintén, nem tudom, meddig engedik, hogy ezt a közösséget szolgálhassam, de ameddig lehetőségem lesz rá, addig teljes szívvel és odaadással fogom végezni a feladataimat.
A kritikát is elfogadom, mert tanulhatok belőlük, az elismerés jólesik, de hangsúlyozom, mi itt nem ezért dolgozunk.
A mi igazi szolgálatunk jutalma nem az, hogy megköszönik, amit tettünk, hanem az, hogy tehetjük.🙏
A többiek nevében is köszönöm, Vásárhely!❤️