Igen, tíz évvel ezelőtt, az MNB-botrány kipattanása után valóban azt mondtam az Országgyűlésben Matolcsyról, hogy egy civilizált országban vezetőszáron vinnék el. S ma is azt gondolom, hogy akkor ebben igazam volt. Most a kormánypropaganda azzal hergel, hogy a tegnap közzétett felhívással ellentétbe kerültem tíz évvel ezelőtti önmagammal.
Csakhogy a valóság a következő.
A tegnap közzétett felhívás nem véletlenül nem nevesített egyetlen gyanúsítottat sem, így Matolcsyt sem és nem foglalt állást egyetlen konkrét ügyben, így az MNB-ügyben sem.
Szó sincs benne arról, hogy Matolcsy ártatlan volna, tehát a hergelés eleve hazugságon alapul, de van ám itt még valami.
A tegnapi felhívás 4.) pontja éppen arról szólt, hogy egy jogállamban a letartóztatás kizárólag a szökés, az elrejtőzés, a bűnismétlés vagy a bizonyítás megnehezítésének valós, megalapozott veszélye esetén alkalmazható.
Ha az MNB-ügy kipattanásánál az ügyészség tette volna a dolgát úgy, ahogyan azt magam is követeltem, akkoriban, a hivatalban lévő MNB-elnök esetében a bűnismétlés, a bizonyítás megnehezítésének valós, megalapozott veszélyét legalábbis nem volt abszurd feltételeznünk. Ehhez képest eltelt tíz esztendő,
Matolcsy jó ideje nem visel közhivatalt, ráadásul nem úgy tűnt (nem a fiáról, róla beszélek!), mint aki meg akarna szökni. Nem az MNB-ügyről gondolok mást, hanem pont amellett foglaltunk állást, hogy egy ügy büntetőjogi megítélése és a letartóztatás törvényi feltételeinek vizsgálata két különböző dolog. Utóbbi megalapozottságát – jóllehet nem kívántam/nem kívántunk tegnap egyetlen konkrét ügyben sem állást foglalni – az idő múlása bizony jócskán befolyásolhatja.
A kényszerintézkedések alkalmazása ugyanis egy jogállamban nem a mégoly jogos tömegfelháborodás,
hanem kizárólag a törvényi feltételek függvénye lehet.
Egy liberális jogállamban tudniillik az emberi jogok mindenkit megilletnek, még a fideszeseket is. S egy liberális jogállamban a sértett fideszeseknek éppen annyi joguk van, mint azoknak, akik megsértették őket.