Nézzük ezt a kérdést valóban függetlenül megtekintve, csak a változatosság kedvéért persze.
Semmi jelentősége nincs annak, hogy melyik adminisztráció, mikor, és kit fogadott, mert ez a találkozó – bár látszólag egy kétoldalú megállapodásokról szólt – valójában egy sokkal nagyobb, az USA és az Európai Unió közötti hatalmi játszma része volt, amelyben Magyarország egyfajta hídfőállásként vagy közvetítő csatornaként funkcionált csupán.
Miért állítom ezt?
Azért, mert a szélsőbaloldali csoportok elleni egyezményt nehéz lenne máshogy értékelni, mint egy szimbolikus üzenetet vagy kritikát az Európai Unió irányába. Az Európai Parlamentben jelenleg is ül olyan képviselő, aki ellen korábban az Antifa-mozgalomhoz köthető erőszakos cselekmények miatt indult büntetőeljárás Magyarországon, így nem kérdés, hogy üzenetnek szánták ezt az EU felé. Az, hogy az amerikai külügyminisztérium hivatalos egyezménybe foglalta a szélsőbaloldali radikalizmus elleni harcot, egyértelmű ideológiai üzenet az Európai Uniónak.
Most nézzük az energiapolitikai részt!
A „Trump Peace Pipelines Framework”– egyezmény még tisztábban mutatja az amerikai érdekeket.
Ez egy amerikai kereskedelmi és geopolitikai expanziós program. Célja az amerikai cseppfolyósított földgáz exportjának radikális növelése Közép- és Kelet-Európába. Egy infrastruktúra-fejlesztési és politikai keretrendszerről van szó, amely egyúttal új országok közötti összekötő vezetékek és regionális olaj- és gázinfrastruktúrák építését is jelenti.
Az Egyesült Államoknak létfontosságú, hogy Európa hosszú távon elkötelezze magát az amerikai energiahordozók mellett.
Ez az egyezmény biztosítja az amerikai magántőke és a gázipari lobbi számára a szükséges beruházási garanciákat a teljes régióban.
Mi tehát a valóság erről a találkozóról Orbán Anita és Marco Rubio között?
Az, hogy mind az Antifa és szélsőbaloldali csoportok elleni egyezmény, mind pedig a másik, LNG-egyezmény az Európai Unióról szólt.
Az elsővel gúnyosan odacsapott Trump az EP-nek, a másodikkal pedig úgy döntött, hogy pénzt keresnek az amerikai vállalatok az EU teszetosza tehetetlenségén és szuicid szankcióin, mégpedig zsákszámra.
Washington így felhasználta a kétoldalú megállapodásokat arra, hogy globális gazdasági dominanciát építsen ki Közép-Európában, miközben szimbolikus pofonokat osztott ki az Európai Unió fősodorbeli intézményeinek.