Tisztelt Házelnök Asszony! Elég az áldozatszerepből és a kettős mércéből!
Hogy lehet, hogy valaki a saját hibájáért sem képes felelősséget vállalni, de egyetlen poszton belül máris áldozatnak állítja be magát, miközben politikai ellenfeleit sértegeti, minősíti és sározza?!
Forsthoffer Ágnesnek a vagyonnyilatkozata körüli hiányosságokra kellene világos választ adnia.
Ehelyett sértődöttség, áldozatszerep és politikai támadás a válasz.
De hol van ez a nagy erkölcsi érzékenység, amikor másokról van szó?
Nem hallottuk Forsthoffer Ágnes mérséklő szavait, amikor egy háromgyermekes édesanyát vezetőszáron vezettek el, miközben a kényszerintézkedés indokoltsága is vitatott.
Nem hallottuk, hogy a szeretet és a tisztelet jegyében önmérsékletre intette volna saját politikustársait és híveit.
Nem hallottuk a tiltakozását akkor sem, amikor Magyar Péter „Cosa Nostráról” beszélt, és politikai ellenfeleiket börtönnel fenyegették.
Úgy látszik, a tisztelet, az emberség és az ártatlanság vélelme csak akkor fontos, ha saját magukról van szó!
Pedig a szabályok mindenkire vonatkoznak. A felelősségvállalás pedig nem politikai hovatartozás kérdése.
Ha másoktól elszámoltathatóságot követelnek, akkor kezdjék saját magukkal!
Forsthoffer Ágnes, elég a kettős mércéből! A saját hibáit nem mások gyalázásával kell elfedni, hanem elismerni és kijavítani.
Ez lenne a valódi politikai tisztesség. Nem az áldozatszerep mögé bújás!
A normális hangvételű közbeszéd mindannyiunk közös érdeke. Jó lenne végre a magyar emberek életét jobbá tevő intézkedésekről érdemi, szakmai és korrekt vitákat folytatni. Az elmúlt hónapok azonban világosan megmutatták, hogy Magyar Péterrel ez szinte lehetetlen.
Ezért azt javaslom Forsthoffer Ágnesnek, hogy ha valóban aggasztja a közbeszéd eldurvulása és a gyűlöletkeltés, akkor először a saját pártelnökével beszéljen!
A tiszteletet ugyanis nem elég másoktól elvárni. Azt saját magunkon és a politikai közösségünkön kell számon kérni először.
A kettős mérce nem erkölcsi fölény, az áldozatszerep pedig nem helyettesíti a felelősségvállalást.
Aki a politikai kultúra megújítását ígéri, de saját hibáiért sem vállal felelősséget, és a saját oldalán sem kéri számon azt, amit másoktól elvár, az nem új politikai kultúrát teremt, hanem a régi, rossz beidegződéseket folytatja. Magyarországnak pedig nem újabb hangzatos ígéretekre, hanem tisztességre, következetességre és valódi felelősségvállalásra van szüksége!