Csatlakozom mindazok tiltakozásához, akik elengedhetetlennek tartják a 2027-es költségvetés tervezetének sürgős felülvizsgálatát. Fájdalmas rátekinteni a mindig is mostohán kezelt ágazatok – mint például a szociális szféra – dolgozóinak nyomorúságos fizetéseire, valamint a beígért emelés helyetti alig 10 %-os bérkiegészítésre, és hallgatni a magyarázkodást, hogy erre most sem jut több pénz. Ehhez képest megdöbbentő azt látni – és maradjunk csak tudomány, a kultúra és a társadalmi kapcsolatok területén -, hogy továbbra is változatlanul sok pénz jut például az Orbán-rendszer propagandáját szolgáló, torz értékrendjét élvező emlékezetpolitikai intézetekre. De fölfoghatatlan az is, hogy miért folytatódik azoknak az egyetemeknek a kiéheztetése – mint például az ELTE vagy a Zeneakadémia -, amelyek ellenálltak az alapítványi formába való bekényszerítésnek. És elkeserítő, hogy a kormányzatnak mindeddig nem volt érkezése legalább fölmérni és megérteni a kultúra intézményeinek és támogatásának az orbáni politika által súlyosan befolyásolt rendszerét, hogy legalább a legkárosabb folyamatokat leállítsa - még ha nem tart is ott, hogy kiépítsen egy egészséges, új szisztémát. Semmi nem indokolja, hogy a Magyar Művészeti Akadémia kiváltságait és korábbi finanszírozását a kormány nemhogy változatlanul hagyja, hanem még meg is emelje, vagy hogy a történelemhamisító intézményeket változatlanul pénzelje, miközben a tudomány, a kultúra vagy a közgyűjtemények valódi hivatásgyakorlóit nem becsüli meg.