Kifosztás helyi érzéstelenítésben: Amíg a kirakatnak tapsolsz, Magyar Péterék hátulról kiürítik a kasszát
Magyar Péter egyetlen dologról hallgat mélyen, szinte görcsösen: arról a gigászi pénzszivattyúról, amivel éppen most szivattyúzzák ki a tőkét az országból.
A recept végtelenül cinikus. Bedobtak a közbeszédbe két-három hergelèst, és jól hangzó, olcsó intézkedést. Ez a politikai lidokain. A baráti médiájuk ezt habosítja reggeltől estig, hogy a társadalom el legyen foglalva a kirakattal. Közben a háttérben – amíg tart a bódulat – szisztematikusan kifosztják az országot:
a magyar családokra és a hazai vállalkozásokra ráverik a megszorításokat, a külföldi tőkének meg szélesre tárják a kasszaajtót.
És hogy miért veszik ezt be még mindig ennyien?
Egyrészt azért, mert az emberek többsége nem lát bele a pénzügyi folyamatokba, nem ért a makrogazdasághoz, így csak azt érzékeli, amit a tiszás média az arcába tol. Arra sem veszik a fáradtsagot, a nyilvános költségvetési terv mellé üljenek egy mezei számológèppel.
Másrészt azért, mert a gazdasági árulás mindig késleltetve üt. A saját bőrükön, a hó végi számlákon még nem érzik közvetlenül a megszorítások súlyát. Amikor pedig majd megérzik, már késő lesz.
A baloldal teljesen hülyének nézi a magyar társadalmat. Amit ma látunk, az egy hidegvérű, történelmi árulás. Egy szűk balliberális réteg elárulta az ország többségét.
Az üzlet egyszerű: nekik jut a pozíció, a pénz és a külföldi vállveregetés, az ország többi része pedig szépen lassan elszegényedik.
Ezeket az embereket soha nem érdekelték a tények, csak a saját ideológiájuk győzelme, a valóság nem számít. Meg persze a kicsinyes bosszú. Most végre elégtételt vehetnek mindazokon, akik az elmúlt másfél évtizedben nem hajtottak fejet előttük, és nem emelték őket pozícióba.
Végtelenül hitvány jellemek ezek. Egy maroknyi gátlástalan haszonleső, aki néhány zsíros állásért és a bosszú édes ízéért gondolkodás nélkül odadobta a saját hazáját.