Fél nap után úgy látszik, nagy jelentősége nem lesz már az ügynökakták 35 évet késett, részleges nyilvánosságszerűségének. Várható volt. Az egykori rendszerváltás potenciális katarzisa a nagyhatalmak által adott szabadság értékének gyors erodálódásával nem kapott megerősítést legalább azzal, hogy a saját házunkat rendbe tudtuk volna tenni.
Az ügynökkérdés csaknem konszenzuális elhazudása megtámasztatlanul hagyta a szabadság, a rend és a büszkeség politikai kultúrájának kialakulását, az ún. rendszerváltás az elitek osztozkodásába fordult, a katarzis (a megrendülés és a megtisztulás) elmaradt, a régi sérelmi-államias tradíció felülkerekedése az azóta eltelt időszakban pedig folyamatosan kumulálódó, felmérhetetlen károkat okozott az országnak: erkölcsileg, politikailag, kulturálisan.
Az ügynökakták ügye ma egy skanzen lapjaira tartozik.
Egyetlen politikai értelmét, a Fidesz további bomlását se fogja elősegíteni, mert a megmaradt szimpatizánsokat nem érdekli -- lásd az előző bekezdést -- az az információ, aminek nagy része a közszereplők kapcsán már eddig is ismert volt, illetve a párt jó eséllyel egyébként is megy a levesbe.
Magyarországot az elmaradt katarzis törzsi lojalitások marakodásának terepévé tette a politikai nemzet komolyan vehető élménye nélkül. Vájtfülűek még örömködni fognak egyes családok (apák és lányok) mélyállami túléléséről immár bizonyosságot is szerezve, de az ország jövője már valahol máshol van. És csak remélni tudjuk, hogy szépen néz ki.