Íme, a RENDSZERVÁLTÁS PARÓDIÁJA!
MAGYAR PÉTER remake-gyanánt éppen újraforgatja az 1989/90-es rendszerváltást, és miután nyáron minden szerepet eljátszott a vízügyi szakembertől a lemezlovasig, folyamatosan alakítja saját kormánya három (!) kormányszóvivőjének szerepét, miközben hetente eljátssza az Országházban a miniszterelnököt, újabban a rendszerváltó politikus, az elmaradt lusztráció könyörtelen végrehajtója és az állambiztonsági szolgálatok levéltáros-történész szakértője bőrébe bújik, sőt úgy tűnik, hogy önnön kormányzásának ideológusa is ő lesz.
Mert miről is van itt szó tulajdonképpen?
Ha meg akarjuk érteni, hogy szerkezeti értelemben mi történik fél év óta a magyar politikában, akkor azokhoz a fogalmakhoz kell fordulnunk, amelyek a politikai valóság illuzórikussá tételét és közvetítettségét írják le. Ilyen volt a válság színháza Pakson; aztán egy olyan kormányzás szimulációja, ahol csak a díszlet a valódi; vagy augusztus 20. mint pszeudoesemény; most pedig itt van az "igazi rendszerváltás", ahogyan a kormányfő hívja. Mit jelent ez?
Magyar Péter - életkorából kifolyólag - kimaradt a modern magyar parlamentáris demokrácia alapító aktusából, azaz 1989/90 eseménysorozatából, azonban minden lehetőséget megragad arra, hogy elbeszélje, átkeretezze és 2026. április 12-i győzelméhez hasonlítsa a 36 évvel ezelőtt történteket. Így tett idén június 16-án, amikor napirend előtt emlékezett meg Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai 1989-es újratemetéséről, majd október 22-én és 23-án is beszélt és beszélt, felszólalt, szónokolt, kontextualizált és hasonlított. Lassan úgy tűnik, hogy történelemképe szerint 1989 valódi beteljesedése 2026, ezért nyilatkozott a tegnapi ÁBTL-béli eseményen is több alkalommal "igazi rendszerváltásról". Amelynek főszereplője természetesen ő maga, ki is lehetne más?
Az ilyen történetpolitikai magyarázatok többnyire rendszerideológusokra (gondolkodókra, írókra, szociológusokra, politológusokra, történészekre) szoktak maradni, ám a jelenlegi kormánynak, pláne a kormányfőnek, nincsen szüksége rájuk, hiszen a politika szimulálása és a közügyek közvetítése mellett most már az emlékezetpolitikát is élőzi: ha már a valóságos 1989-ről lemaradt, bepótolja 2026-ban és azt nevezi "igazinak". Ebbe a történelmi színházba illeszkedik az ún. ügynökakták nyilvánosságra hozása, ami nem más, mint a rendszerváltás paródiája, azaz groteszk eljátszása, ironikus formában való ismételt színre vitele.
Más szavakkal élve, ami történt, az nem más, mint TRAVESZTIA (az olasz eredetű kifejezés alapszava "átöltözést" jelent), ami műfaji meghatározása szerint az alapmű (azaz itt az 1989/90-es rendszerváltás) legfőbb elemeinek változatlanul hagyása melletti szatirikus környezetbe helyezése, ironikus kontextualizálása, komikussá tétele. Nem egyszerű meghamisítás, hanem nevetségessé tétel, gonosz tréfa, gunyoros áthangszerelés. Miért mondom ezt?
A napokban sokszor elmondták, elismerték és jelezték, maga a nyilvánosságra hozatalt végző ÁBTL is, hogy ami közzé tétetett és kereshetővé vált, az az egyáltalán fennmaradt iratok egy része (6-os karton, B, azaz beszervezési napló és H, azaz hálózati adattár), amely így önmagában semmit nem jelent, ráadásul a tettes és az áldozat kérdését nem tisztázza, sőt éppenséggel összekeveri. Például, ha valakit nem sikerült beszervezni, vagy igen, de nem jelentett semmit, esetleg félreinformálta a szerveket, akkor is megtalálhatjuk a nevét az adatbázisban.
Ennek jellegzetes példája Lezsák Sándor esete, ami önmagában megmutatja a rendszerváltó álesemény etikátlanságát. "Informatikai hiba" - mondták, amikor a történeti rendszerváltás egyik legnagyobb hősét, éppenséggel a november 4-i nemzeti gyásznapon (!), hamisan ügynökgyanúba keverték, a nyilvánosság előtt. A rendszerváltás-paródia másik jellemző példáját szolgáltatja, hogy a Kádár-rendszerrel "hazafias alapon" együttműködő buzgó ügynökök módjára a kormánypárti média jelentésre kéri olvasóit, mondván: "Megtaláltad a helyi papot az adatbázisban? Vagy a focicsapat edzőjét? Esetleg az általános iskolád igazgatóját? Ha van egy érdekes történeted, küldd el nekünk a megirom@444.hu címre!"
A híres-neves idézet, amely a történeti események megismétlésére vonatkozik, teljes egészében így hangzik: "Hegel megjegyzi valahol, hogy minden nagy világtörténelmi tény és személy úgyszólván kétszer kerül színre. Elfeledte hozzáfűzni: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat." Így vagyunk ezzel most is: 2026 nem más, mint 1989 tragikomikus színre vitele, a rendszerváltás paródiája.