Leírva is nehezen hihető, de a Fradi a San Siróban verte 2:0-ra az AC Milant, egy legendás csapatot, amelynek értéke – legalábbis papíron – tizenháromszorosa a magyar csapaténak. Épp ennyire hihetetlen, hogy a helyzetek alapján akár nagyobb is lehetett volna a különbség.
Amit ma láttunk, az az idei év vitathatatlanul legnagyobb focisikere klubszinten. És talán alkalom arra, hogy a mindent célba vevő bosszú- és rombológépezet lassan leszálljon arról a klubról, amely hosszú évek óta nem csak helytáll nemzetközi szinten, hanem – mint ma – kisebb, és egyre nagyobb csodákat is szállít.
Nincsenek illúziók, ha Kubatov Gábor kétgólos AC Milan elleni győzelmekkel igazolja az elmúlt évek építő munkáját, akkor sem fogják megkövetni. De ahogy elnézem őt és a csapatot, az eredményjelzőn adják meg a választ. Köszönet érte. További sok erőt és még több maihoz hasonló diadalt nekik. Bizonyítsák továbbra is, hogy rombolással a fociban sem lehet tartós eredményeket elérni, szívvel annál inkább.
A végére már csak egy kérdés: aki „szebb napokat látott” Fradiról beszél, az a ma estét vajon minek tartja? Nem tudjuk.
Mi mindenesetre a csodás győzelmen túl annak az estének, amikor a bosszúvágy tehetetlenül leesett a földre, és azóta is ott fetreng.