A Sándor-palota közleménye Baka András köztársasági elnök döntéséről
Az Országgyűlés által a 2026. november 3-i ülésnapján elfogadott, az államhoz kapcsolódó vagyon és az állami hátterű finanszírozás védelme és megerősítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt a köztársasági elnök nem írta alá, hanem előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmánybíróságnak. A köztársasági elnök egyrészt a zártkörű befektetési alapok alapkezelőváltására, másrészt a valamely részvénytársaságban történő jelentős befolyásszerzés esetén a kisebb befektetők részére kötelezően megteendő vételi ajánlat alóli mentesülésre vonatkozó törvényi rendelkezések tekintetében kérte az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát.
Az államfői indítvány egyfelől kifogásolta, hogy a törvény alapján a befektetési jegy tulajdonosok 60%-a kötelezően kikényszerítheti a zártkörű befektetési alapok kezelőváltását, mégpedig úgy, hogy mindez a már a törvény hatálybalépését megelőzően is működő, továbbá – a törvénynek a címében is deklarált céljával is ellentétben – állami hátterű vagyont nem vagy csak részben tartalmazó zártkörű befektetési alapokat is érinthet.
A jogbiztonság részét képező bizalomvédelemre és a fennálló szerződésekbe való beavatkozásra irányadó alaptörvényi követelményeknek, valamint a már működő alapok kisebbségi befektetői és alapkezelői tulajdonjogának, illetve vagyoni értékű jogainak sérelme mellett a törvény ezen rendelkezései – egyes pontokon hiányos, illetve homályos megfogalmazásukra tekintettel –
a normavilágosság követelményének és ezzel összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jognak a sérelmét is felvetik.
A köztársasági elnök beadványa másfelől azt kifogásolta, hogy részben a törvény szerinti alapkezelőváltással is összefüggésben – annál ugyanakkor általánosabb körben is – a részvénytársaságokban jelentős befolyást szerző tagokat mentesíti az eddigi, hosszú ideje fennálló szabályok szerinti, a kisebb tulajdonosok részvényeinek megvételére vonatkozó ajánlattételi kötelezettségük alól, sértve ezzel a tulajdonhoz való jog társasági jogi konkretizálódását jelentő kisebbségvédelmi követelményeket, illetve a fennálló jogi helyzet változatlanságában alappal bizakodó, a törvény hatálybalépésekor már tulajdonrésszel rendelkező kisebb részvényesek jogos elvárásait.
Az államfő a fentiek mellett alaposan megvizsgálta a törvény egyéb, különösen a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseit és azok lehetséges továbbgyűrűző hatásait is, azokkal kapcsolatban azonban – a hatályos szabályozásra figyelemmel és a rendkívül rövid idő alatt megismerhető hiteles információk alapján – nem talált az Alkotmánybírósághoz fordulást szükségessé tevő súlyos kifogást.
A köztársasági elnök – az alkotmánybírósági beadványában foglaltaktól függetlenül is – megjegyzi, hogy a törvényt az Országgyűlés kivételes eljárás keretében fogadta el, amelynek során a törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtása – azaz megismerhetősége – és elfogadása között alig 26 óra telt el,
valamint a törvényjavaslat társadalmi és szakmai egyeztetésére sem került sor.
A sürgős elfogadás oka és indokoltsága azonban nem derül ki sem – az egyébként le nem folytatott – társadalmi és szakmai egyeztetésből, sem akár magából a törvény szövegéből, az állami forrásokat még csak részben sem kezelő alapok vonatkozásában pedig – értelemszerűen, ám a jogszabály elnevezésével ellentétben – nem is derülhet ki.
Az államfő a törvénnyel összefüggésben, de általában véve a jövőre nézve is elővigyázatosságra hív fel arra tekintettel, hogy a pénzpiaci szabályoknak az állam érdekében történő, közhatalmi eszközökkel történő befolyásolása, illetve torzítása
általánosságban is megingathatja a magyar pénzügyi rendszer iránti bizalmat,
mivel a magyar intézményi rendszer korábbi diszfunkcióinak továbbélése, illetve különösen újraéledése elbizonytalaníthatja a nemzetközi befektetőket abban, hogy a magyar állam tiszteletben tartja-e a piaci működés feltételeit.