Budapesti idő szerint ma 7:30-kor kezdődtek kétnapos orosz-ukrán tárgyalások az egyesült arab emírségekbeli Abu-Dhabiban. Nagy áttörést vagy hatalmas eredményt még ne várjunk tőlük (bár én magam is nagyon örülnék, ha lenne), mégis rendkívül fontos, hogy vannak. Utoljára hasonló találkozóra 2026. február elején került sor, vagyis kilenc hónap után indulhatnak újra a tárgyalások. Tárgyalni pedig kell, mert ez a háború (ahogy a háborúk túlnyomó része) tárgyalások útján fog véget érni, nem az egyik, vagy a másik fél győzelmével.
Van néhány dolog, ami bizakodásra adhat okot:
1.) Az orosz delegáció összetétele nem alibi: tagjai között ott van két külügyminiszter-helyettes, Szergej Rjabkov és Mihail Galuzin, ott van az új orosz iskolai tankönyvekről ismert elnöki tanácsadó Vlagyimir Megyinszkij, ahogy ott van a külföldi katonai hírszerzés vezetője Igor Kosztyukov és az orosz vezérkar helyettes vezetője Jurij Zsigarlovszkij.
Vagyis az oroszok egy érdekes megoldást alkalmaztak: az elmúlt években, 2022-től kezdve az orosz tárgyaló delegáció tisztán politikai volt, és Vlagyimir Megyinszkij vezette. Tényleges felhatalmazása a döntésekre nem volt, és inkább csak egy idegesítő fricskaként szerepelt a másik fél irányába. Ez 2025. végén megváltozott: Megyinszkij helyett az orosz delegációt az orosz hírszerzés és katonaság vette át, vagyis ebből látható volt, hogy eljutottunk a tárgyalások tényleges tartalmi elemeiig. A mostani összetétel ennek a kettőnek az ötvözete: politikai és katonai/hírszerzési személyek vannak benne. Ez bizakodásra adhat okot amiatt, hogy Putyin is komolyan veszi ezt.
Az ukrán delegáció tagjai Kirillo Budanov (elnöki adminisztráció vezetője), Szergej Kiszlica (ukrán elnöki adminisztráció helyettes vezetője), Rusztem Umerov korábbi védelmi miniszter, David Arahamia (parlamenti képviselő) és Vagyim Szkibickij (a külső hírszerzés, a HUR helyettes vezetője).
2.) Oroszországban a szeptemberi választások után eddig elmaradt a mozgósítás. Sokan - köztük magam is - ezt igen valószínűnek tartottuk, ugyanis Moszkvának friss katonai erőre van szüksége, az önként jelentkezők üteme és mennyisége (ami az év eleje óta folyamatosan csökkent) nem fedezi a veszteségeket. Ez meglátszik a harctéri helyzeten is: októberben például 7 km2-t szereztek az oroszok, miközben általában a szeptemberi és októberi hónapok folyamán voltak az elmúlt években a legnagyobb orosz területi nyereségek. 2025. szeptemberében és októberében például 492 és 586 km2.
Már november van, és a mozgósításnak nincs nyoma. Persze lehet, hogy miután megírom ezt a bejegyzést, Vlagyimir Putyin meghirdeti, de nem ez a valószínű. Ráadásul a mozgósításnak nincs azonnali hatása, hanem legalább 4-6 hónap, mire ezek a katonák megjelennek a fronton. Ha Putyin területi eredményeket akar, akkor több katonára lenne szüksége. Ez a legegyszerűbben a mozgósítás által működne. Ha nem mozgósít, akkor viszont más számítás húzódik mögötte. Ez nyilván csak feltételezés, de lehet köze a tárgyalásokhoz is.
3.) Most ott lesznek az európai partnerek is Abu Dhabiban. Igaz, nem közvetlenül az orosz-ukrán tárgyalások során, hanem párhuzamosan egy másik teremben, de ez is egy óriási eredmény a korábbiakhoz képest. Moszkva természetesen nem akarta volna bevonni az európaiakat (Peszkov még tegnap is azt kommunikálta, hogy Abu Dhabi csak Oroszország, Ukrajna és USA találkozójáról szól majd), de Peszkovra rácáfoltak az amerikai tárgyalók Steve Witkoff és Jared Kushner is. Kushner például azt írta az X-re, hogy a végleges megállapodáshoz elengedhetetlen lesz az európai partnerek bevonása. Amerikai források szerint ott lesz Abu Dhabiban az Európai Unió, Franciaország, Németország, Olaszország és Nagy-Britannia képviselője.
4.) Az elmúlt napokban több amerikai (névtelen) tisztviselő nyilatkozott a Reutersnek és más hírügynökségeknek, és alapvetően pozitív tárgyalási dinamikáról beszéltek, és arról, hogy Oroszország és Ukrajna is nagyobb kompromisszumokra való hajlandóságot mutat. Amerikai tisztviselők nem voltak mindig ennyire optimisták a tavalyi évben, tehát nem arról van szó, hogy ők, mint közvetítő fél mindig áttörést várnak. Persze közben egészen mást kommunikál Ukrajna és Oroszország, de ez teljesen természetes: a tárgyalások előtt nem szabad előre lemondani semmiről, hanem majd ott, folyamatában.
5.) USA a kiszivárgó források szerint ismét stratégiát váltott, és nem a területi kérdéseket helyezi az előtérbe, hanem a biztonsági garanciák kérdését. Ukrajna számára ez egy kulcsfontosságú momentum: ha USA és bizonyos európai országok garantálják Ukrajna védelmét a háború után, akkor Kijev akár területi kompromisszumokra is hajlandó lenne. Fordítva ez nem működik: a területi kompromisszum előfeltétele a hosszú távú katonai garancia. Kérdés, hogy itt meddig hajlandóak elmenni a nyugati szövetségesek és mit fogad el Oroszország.
A mai-holnapi találkozótól nagy áttörésre azért nem számítanék, de remélem érnek meglepetések. A fő eredménye az lenne, ha a tárgyalások folytatódhatnak egy néhány héten belüli időpontban. A kudarc fokmérője pedig, ha nem lesz több kitűzött tárgyalás az év végéig.