A 60 minutes amerikai interjúműsor Trump után leült Marine Le Pennel is. A riporter a francia elnöki várományost arról is megkérdezte, mit tenne a zavargók (casseurs) ellen. Nos, Le Pen először is azt tenné, hogy végrehajtja a törvényeket, amire a francia állam jelenleg képtelen. Ez egyfelől evidens, én is ezzel kampányolnék. A következő két mondatánál viszont érdemes megállni egy percre, mert nagyon izgalmas.
Le Pen azt mondta ugyanis, hogy súlyosbítaná az állampolgárok akaratlagos vagy járulékos fizikai veszélyeztetése ellen kiszabott büntetéseket, ami egyfelől megint csak érthető, az indok, amit adott, viszont egészen elképesztően tanulságos: "Je crois qu'il est absolument nécessaire de résacraliser l'integrité physique", azaz úgy véli, haladéktalan a fizikai integritás reszakralizációja, újramegszentelése.
Ismétlem a mondatot: "haladéktalan a fizikai integritás reszakralizációja, újramegszenelése." Most ezen nem a vallások és a keresztény művelődéstörténet (és annak modern politikai-ideológiai variánsai) iránt érdeklődő bölcsészként akarok rugózni, hanem ellenkezőleg, politológusi szemmel: egyszerűen le kell szögezni, hogy az a bizonyos "szélsőjobboldal" (egy fenét) mélyebb metafizikai szinteken gondolkodik az emberi méltóságról, a személyről, a humánumól, mint azt a gyakran, de nem általában elnagyolt, felszínes, félperiferális prekoncepciókat és előítéleteket pörgető magyar balközép értelmiségi térbe beszüremlik.
Az idézett mondat elárulja, hogy Le Pennek és a francia "szélsőjobboldalnak" bizony mély, civilizációsan örökölt tudása van a szabad társadalmak mibenlétéről. A liberális demokrácia a személy (!) szentségére (!) épül. Ezt a tudást egyébként egészen napjainking a liberális és balközép politikai elitnek is fent kellett volna tartania (pláne az oktatásnak), csakhogy nem tették, mert ők inkább, szégyen rájuk, elmentek a buta identitáspolitikai sémák felé, a posztkeresztény emberkép terébe, ahol nem a személy (hiposztázis) uralkodik, hanem buta, kollektív áldozati identitások és sérelmek.
Ezzel szemben Le Pen mondata nemhogy nem szélsőjobboldali emberképet árul el, hanem a keresztény kultúra és a felvilágosodás közti -- szerintem nemesnek is nevezhető -- szintézisében, a szekuláris modernitás és azt azt lehetővé tevő konkrét teológiai tézisek keresztmetszetében fogalmaz, megörökítve nemcsak a pártja "néppártosodását", hanem ellenkezőleg, azt a tényt, hogy a mai jobboldal inkább benne él a nyugati civilizációban, annak múltjában és jövőjében, mint a politikai ellenfelei. Hogy ezt a tudást cinikusan hasznosítja-e a politikai siker érdekében, felismerve, hogy a "polikrízis" civilizációs krízis éppen annyira, mint szociális, tehát civilizációs válaszokat is kell hozzá rendelni a puszta szavazatszerzés érdekében is, vagy "őszinték a szándékai" (sose legyünk ilyen naivak, amikor politikáról beszélünk), majd meglátjuk, miután Le Pen bevonul az Élysées-be (most úgy néz ki, bevonul, de az első fordulóban: hajrá, Philippe), és konkrét döntéseket hoz Ukrajna-ügyben. Még mielőtt azonban ez megtörténik (vagy sem), ideje megváltoztatnunk a "szélsőjobboldal" európai előtöréséhez fűződő koncepcióinkon: nem a szélsőjobboldal győz Franciaországban, hanem a civilizációnk múltja és jövője köré szőtt politikai mozgalom. Franciaországban jövőre a civilizacionizmus fog nyerni -- ha nagyon demagóg akarnék lenni, azt mondanám, hogy a káosszal és a szélsőbaloldal által felkarolt áldozati identitásokkal szemben.
Közben Mélenchon egyébként azzal kampányol, hogy frontális akcióval (jelentsen ez bármit is) szabadítaná fel az Izrael által megszállt területeket. Őszintén megvallom, végtelenül kíváncsi lennék a Mélenchon által főnökölt francia hadsereg esélyeire Izraellel szemben, főleg, hogy izraeli technológia nélkül ez a hadsereg szerintem egy gumicsónakot nem tudna felfújni, de azért jobb lenne, ha nem jutnánk el odáig, hogy Mélenchon akár a második fordulóba bejutt, ahol Le Pen tönkreverné -- ismétlem, hajrá Édouard Philipe.