(...)
A jótékony kormányzat nem öncélú emlékművet épít. Hanem például közlekedési múzeumot. Tíz éve nincs ilyenünk, csak poros szükségmegoldás. Egy generáció maradt ki abból az élményből, amikor egy napot álmélkodik az ősi motorok és propellerek között, és elhatározza, hogy mérnök lesz, pilóta vagy vasutas. Elég lesz ezt újjáépíteni, emlékezni fogunk rá. Most is emlékszünk, ki rombolta le és ki akarta a debreceni pusztába költöztetni.
Abban a múzeumban aztán lesz mindenféle csoda; ezek közös jellemzője, hogy nem akarnak másról meggyőzni, mint arról, hogy a közlekedés varázslatos. Emellett műszakilag érdekesek. Szemben egy lefingott Ford Transittal, mert annál érdektelenebb csak egy műanyag vajazókés lehet, vagy egy összegyűrt kólásdoboz.
(...)