Picinykét álszentnek érzékelem a kérdést, tekintetbe véve azt, hogy két és fél éve a fentebb idézett jóember mást sem tesz, mint influenszerkedik. Azaz saját magát adja el a népnek: ideértve a magánéletét, a menő életérzését (divatos szóval: a lájfsztájlt, a gyengébbek, értsd: politológusok kedvéért), meg az egész cukrozott taknyot, amelynek az a lényege, hogy ő mekkora „The Man”, amit egyébként – szó se róla! –zabált a többség nagykanállal.
Beleértve az előbb megszólított politológusokat is – bár igaz, ők elegánsan eltartott kisujjal tették mindezt.
Annyi a változás – ahogyan én látom –, hogy most a volt neje azt a fegyvert szándékozik ellene fordítani, amellyel két és fél évig ő élt.
Érdeklődéssel várom, hogy milyen sikerrel teszi meg.
Úgy érzékelem, hogy Varga vissza akarja építeni magát, amit rajtam kívül még a Mi Hazánk elnöke is érzékelt; nem véletlenül próbálta hitelteleníteni a szünetben.
Jelenleg a volt igazságügyi miniszter az egyetlen ember, aki képes kibillenteni a miniszterelnököt egy megszólalásával a nyugalmából, azaz esélye van arra, hogy – amennyiben felépíti magát ismét (egyáltalán úgy dönt, hogy ebbe belefog) –, sikerrel induljon ellene.
Ha én politológus lennék – hahh, na igen, vagy a Hörömpő Cirkuszban porondmester! Az még egy szép szakma! – esetleg erről írnék, meg arról, hogy ezen a nőn mindazok, akik nem menthetetlen fanatikusok, ellenben kívülállóak és így objektívek, vagy nem végletekig megkeseredettek, érzékelnek egyfajta „tisztaságot”.
Ez a fajta tisztaság pedig a politikában ritka, és ha érződik, az jelentős tőke, mert hitelességet generálhat.
A fríki-krípi Batthyány Lajos-epigonokon túl – akikkel jelenleg Dunát lehet „fenékküszöbölni” – a hitelességet ez a jó értelemben vett egyszerűség adja.