Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy az, aki a feministákat azzal vádolja, hogy "hatalomra segítettek egy bántalmazót" (utána pedig, minő gyalázat, hozzá folyamodtak nyílt levélben magasszintű nőügyi kormányzati szerv létrehozásáért - mégis ki a bánathoz kellett volna Magyarország jelenlegi miniszterelnöke helyett? a pápához?), mit gondol a nagyokos fejével, hogy akkor mégis mit kellett volna helyette csinálni?
Maradt volna Orbán, együtt a Szuverenitásvédelmi ÁVH-val, hogy előbb-utóbb ellehetetlenüljön (a Nemzet Konzervatív Asszonyainak Főzőklubja és a Fundamentalista Nők az Abortusz Ellen kivételével) az összes hazai nőszervezet működése - együtt azokéval, amelyek kapacitásuk határáig egyéni szolgáltatásokat is nyújtanak az áldozatoknak?
Életképes harmadik lehetőség nem volt (ha volt, csak nem vettem észre, szóljatok).
Ez nem randizás, ahol, ha nem találsz elég vonzó jelöltet, megteheted, hogy inkább nem választasz.
Biztató kezdés után egyre kiábrándítóbb a nőügyek szempontjából a mostani helyzet - a szerencsétlen meztelen plakáton röhögcsélés pont ezért lett ekkora ügy, nem önmagában! A videóhoz képest (amely a kínos jelenetek nélkül egészen jó videó lett volna) Magyar Péter utólagos megnyilvánulásai az aggasztóbbak. Ráadául a fokozott közlékenysége, kommentelési kedve feltűnő kontrasztot képez a szívhangrendelet és az Isztambuli Egyezmény körüli mély hallgatásával.
El tudom azt is képzelni, hogy ez egy teljesen tudatos kommunikációs húzás volt a feministák hiteltelenítésére - hogy aztán az Isztambuli Egyezmény ügyében se álljon mellénk a társadalom. Hát persze, a ratifikáció a pénzbe, nyűgbe, és ami a legnagyobb baj, értékválasztásba kerül a kormány számára. Az Isztambuli Egyezmény fölött nem lehet nagy tömegekkel összekacsintani, sőt lesznek, akiknek a ratifikáció nem fog tetszeni.
Magamat nem tartom "influenszernek", nincs akkora követőtáborom, és a három és fél különböző munkám mellett kapacitásom sem. Ugyanakkor nem bánom, hogy vannak feminista influenszerek, akik nagy tömegekhez juttatják el a feminizmus alapvetéseit. Egyetérteni nem kell mindenben - a feminizmusnak, bár ez nem mindenkinek tetszik, része a sokféleség, egyben az ájult tekintélytisztelet elvetése (amit pedig bizonyos kirekesztő nézeteket képviselő feministák próbáltak már rajtam bevasalni). A cél éppen az, hogy szabadon és kritikusan gondolkodjunk.