(...)
Mindent összevetve a rendkívül fogékony közönség olyan külpolitikai beszédet hallhatott, amely akár Szijjártó Péter szájából is elhangozhatott volna.
A lelkes fogadtatás alighanem nem a beszéd tartalmának, hanem Magyar Péter személyének szólt –
egy olyan embernek, akinek önmaga eladásához való tehetsége valóban irigylésre méltó.
A Budapest felől érkező, állítólagos reménysugár körüli felhajtás nem annyira politikai, mint inkább szociológiai és pszichológiai jelenség. Hasonló ahhoz a személyi kultuszhoz, amely évekkel ezelőtt Barack Obama volt amerikai elnök körül alakult ki. A baloldal egyfajta messiásként hitt benne, akinek kivételes státuszát sem a tények, sem a józan ész érvei nem rendíthették meg.