Ha mákra, vagy dióra van szükségetek, csak szóljatok. Cigánylányom most fog nagyobb tételben beszerezni..Én finanszírozom: kialakult köztünk ez a bizalom újra. Néhány napra kell neki forgótőke, párszázezer forint, a megtakarításomból odaadom. Aztán, amikor eladta az árut, visszaadja.
Én hiszek neki. Ez a hit a legfontosabb. Aztán, ha nem jönne vissza a pénz, ő is tudja, hogy többet nem fogok adni.
Kis kárörömöt szoktam érezni az olvasókban, újságírókban, amikor a Néhány szabály a boldogsághoz kötetben azt a Mi ketten című novellát olvassák, amely kudarcos segítési kísérleteimről szól. Na ugye, hogy pénzzel nem lehet mindent megoldani? Innen már csak egy lépés az a sunyin becsúszó gondolat, hogy rajtuk egyáltalán nem lehet segíteni.
Határozottan elutasítom ezt a következtetést. Pénzzel nagyon sok problémán lehet segíteni. Beszakad a tető, árverezik a házat, nincs cipője a legkisebb lánynak, vagy éppen ez: dió és mákszezon van, a nyáron meg eperszezon volt. Üzleti lehetőség, csak a forgótőke hiányt kell áthidalni.
Ti Thaiföldön és Kambodzsában nyaraltok. Én a keleti határszélen költök ötszázezer forintot arra, hogy egy család lehetőséghez jusson. Nekem így éri meg, engem ez tölt fel.
És az eperszezon tőkéje a nyáron, az ígéretnek megfelelően, vissza lett fizetve öt nap múlva, amikor leszállították az árut. Lehet, olyan vagyok, mint a lovisok, megszállottan szerelmes egy lóba. Hinni akarok. Ez az én luxusom.És a szeretet, amit egymás iránt érzünk.
Sivák Zsófi képe a cigányos ruhában