Sokan kérdezik: „Miért az AfD-hez vándorolnak a munkásszavazatok, és miért nem a baloldalhoz?”
Bärbel Bas, a szociáldemokraták társelnöke és hivatalban lévő munkaügyi miniszter arról beszélt, hogy a tömeges bevándorlással szeretné felhígítani Németország etnikai homogenitását, és ezzel megoldani az eredendő „fasiszta” hajlamainkat.
(...)
Hadd mondjam el, mi a baloldal, aztán pedig azt, mi történt vele az elmúlt egy generáció során – egy olyan jelentős politikai átrendeződés részeként, amely valamennyi országunkban végbement.
A baloldal egy politikai stratégia, egyfajta technológia, amelynek lényege, hogy egy hatalomra törő vagy már hatalmon lévő politikai elit szövetségeseket keres a társadalom alsó rétegeiben, hogy segítségükkel kifossza vagy félreállítsa a középrétegeket. A baloldaliságot ezért mindenütt a felső és alsó rétegek szövetsége jellemzi.
A 20. század végétől a nyugati munkásosztályok – vagyis a baloldal hagyományos alsó társadalmi szövetségesei, illetve klientúrája – saját erejükből kinőttek ebből a politikai függőségből. A baloldal ezért új klientúra után nézett. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy megtörtént a tömeges bevándorlás; ez magyarázza az egész amerikai polgárjogi sztorit, és lényegében erről szól a woke is.
A német munkásosztályt ma már nem képviseli a politikai baloldal, ezért nem is szavaz rá. Mások az érdekei, mint a baloldal tipikus klientúrájáé. Csoportként alacsonyabb adókat akarnak, nem több szociális juttatást. A politikai önkifejezés és az autonómia érdekli őket, nem pedig az, hogy nekimenjenek a gazdagoknak.