(...)
A köztársasági elnök elmozdítása, amire annyi törvényhozási és politikai kommunikációs energia ment a nyáron – gazdasági értelemben nem oszt, nem szoroz, nincs ennél kisebb hatalmú főhivatal Magyarországon. Az viszont, ha kisül, hogy a kétharmados Tisza-kormány erőszakkal, de mégis legálisan el tudja távolítani a jegybank elnökét, már a nemzetközi pénzpiacokon is jelentős felháborodást okozna, a befektetők ebben a helyzetben megkérdőjeleznék Magyarország „gazdasági stabilitását”. És kétségünk ne legyen: pontosan ugyanez történne akkor, ha valóban óriási magánvagyonok egyik napról a másikra, villámcsapásszerűen elkobzásra kerülnének.
Az EU – miközben barátságosabb politikájával és a jogállamisági okokból visszatartott pénzek odaígérésével próbálja megtámogatni Magyar Péter politikai sikerét – arra azért nem vállalkozik, hogy a Fidesz megbüntetése céljából megkérdőjelezze a saját területén a tőke biztonságát. Aki tehát a NER-birodalmak rapid államosítására számít, az bizony ebbe a falba ütközik bele.
Egy ilyen helyzetben lényegét tekintve mindegy, hogy Unger Anna, vagy Ligeti Miklós az NVVH vezetője. A háborgó tömegeket elsősorban az zavarja, hogy a tőkésosztálynak még a NER-es részét sem lehet légyként lecsapni, hiába a választáson kinyilvánított népakarat. Tehát lényegében a liberális demokrácia visszásságai zavarják őket – például a jogállami keretek, amelyek (noha a Fidesz hisztipropagandája szerint végleg eltűntek), jól láthatóan még mindig ott vannak, ahol mindig is voltak.
Ha viszont a népet a liberális demokrácia zavarja, akkor az orbánizmus alatt Magyarországon, és később a teljes nyugati világban megjelenő probléma továbbra is fennál. A választóknak ugyanis elege van a liberális demokráciákból.
A kérdés csak az, erre a problémára ki és milyen válasszal felel majd meg.