Nem előre meghatározott, objektív pontrendszer döntött arról, hogy Unger Anna legyen a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke – nyilatkozta a Telexnek Hallerné Nagy Anikó. Az Országgyűlés tiszás alelnöke arról is beszélt, hogy a Tisza-frakcióban valódi vita volt a jelöltekről. Hallerné Nagy Anikó szerint a pályázók értékelésénél voltak szempontok, de ezekből nem állítottak össze olyan objektív pontrendszert, amely automatikusan meghatározta volna a sorrendet. A képviselők elolvasták a pályázatokat, majd saját szakmai és politikai mérlegelésük alapján alakították ki álláspontjukat. Unger végül Ligeti Miklóst és Sárvári Nicholast előzte meg: a bizottságban 6 igen, 1 nem és 1 tartózkodás mellett kapta meg a jelölést.
Amikor a Telex a zárt bizottsági ülésről kérdezte Hallernét, a következőt válaszolta:
„Egyrészt nem volt ilyen pontokban kifejezhető, objektív rendszer, mert sok szempontot nem lehetett pontrendszerbe rendezni. Például a politikai kockázatokat vagy a már említett összeférhetetlenségi problémákat sem lehetett pontokkal kifejezni.
És muszáj hangsúlyoznom, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény nem írt elő pályázati rendszert, vagy akár azt, hogy a bizottság transzparensen jelenítse meg a kiválasztási folyamatot. A mi döntésünk volt a nyílt pályáztatás, amivel nehezebb helyzetbe hoztuk magunkat: ha a hivatal élére egyszerűen kijelöltünk volna valakit, szinte biztosan elkerültük volna a felzúdulást.
Így viszont megnyitottunk egy olyan csapot, amivel olyasmi is kiömlött, aminek talán nem kellett volna. Mi kifejezetten az átláthatóság és a demokrácia jegyében gondoltuk azt, hogy ezt a hosszabb, nehezebb utat választjuk: hogy nyíltan, a választópolgárok szeme előtt zajlódjon ez a folyamat. A pályázatokat viszont azért nem láthatja a nyilvánosság, mert a jelöltek ma is dolgozó ügyészek, ügyvédek, hivatalvezetők.”
Nem a frakciófegyelem döntött
A folyamat a Tisza-frakción belül sem volt konfliktusmentes. Hallerné szerint „nem volt frakciófegyelem” az NVVH vezetőjének kiválasztásánál, a képviselők pedig szabadon mondhatták el, kit tartanak a legjobb jelöltnek. A végső bizottsági szavazás ezt láthatóvá is tette: Melléthei-Barna Márton Unger ellen szavazott, Miskolczi Orsolya pedig tartózkodott. Hallerné szerint ő maga sem volt tisztában azzal, hogy a vádhatóság létszámhiánnyal küzd, ami hatással lehet az elnökhelyettesi pályázatokra. Szerinte a jogalkotó dolga lesz javítani ezen.
A kiválasztási folyamat azért is került a figyelem középpontjába, mert Hadházy Ákos korábban közérdekűadat-igényléssel akarta megszerezni a 94 pályázó állítólagos rangsorolásánál használt pontrendszert. Magyar Péter erre reagálva azt állította, hogy a képviselők elolvasták a közel száz elnöki pályázatot, és „ez alapján alakították ki a véleményüket”, a folyamatot pedig komolynak és átláthatónak nevezte.
Unger Anna esetében mind a végső választást, mind a folyamatot nagyon sok kritika érte. A tiszás politikusoknak saját aktivistáik és választóik felé is magyarázkodniuk kellett, hogy miért nem a szerintük legalkalmasabb jelöltet, Ligeti Miklós választották.
Miniszterelnöki puszi az ülésteremben
Hallerné az interjúban több más kulisszatitkot is elárult a Tisza-frakció és az ország működéséről. Beszélt például arról, hogy a házszabály nem tudja kezelni a Tisza dinamikus politizálását:
Van egy nagyon részletesen kidolgozott Házszabályunk, ami azonban nem feltétlenül erre a dinamikus politizálásra íródott, valószínűleg néhány ponton korrigálnunk is kell majd.
A parlamenti alelnök nem tudja, hogy a miniszterelnök mit mond a frakciótagoknak, amikor odamegy hozzájuk az ülésteremben egy-egy felszólalásuk után. Azt viszont elmesélte, hogy Magyar Péter felelősségre vonja-e őt, ha megvonja tőle a szót:
Nem, nem. Sőt, volt hogy még a plenáris ülésteremben átölelt és megpuszilt, én pedig jeleztem neki, hogy még egy ilyen, és szankciók lesznek. De a miniszterelnök úr belátja és elfogadja azt, hogy a szabályok mindenkire érvényesek, és ebből nincs kitáncolás.