Amikor Kiss László óbudai polgármester nem tudta jelenlétével megtisztelni a III. kerületi önkormányzat alakuló ülését, mert éppen börtönben ült, az ülésterem előtti téren a Fidelitas a „Börtön ablakában” című evergreen dalt bömböltette.
2024 októberében csak kevesen gondolták, hogy a kárörvendő gyökerekből nem hogy elege nem lett (a decens polgári neveltetésére oly büszke) Magyar Péternek, de maga is szippantott egy kis energiát a kis suttyók produkciójából, amikor ugyanezen fantáziátlan sorokat – pajzsként dúdolva maga előtt – védekezett Pécsett Menczer Tamás szózuhatagával szemben. A fenyegető prosztóság lírikusa végül a „bilincs, bilincs, rács, rács” emlegetésével szabott irányt a kampányban az elszámoltatásnak.
Tizenhétmilliárd forint közpénz politikai alapú kiszórása – ha valóban beigazolódik a gyanú – védhetetlen bűn,
a demokratikus működésébe vetett bizalom súlyos aláásása. Ezért simán jár a dutyi az elkövetőknek éppúgy, mint a felbujtóknak.
Az NKA-botrány nyomán a letartóztatások részleteiről viszont alig valamit, jogi aspektusáról is csupán annyit tudunk, hogy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja miatt hét embert lesitteltek, azaz a legszigorúbb preventív intézkedést alkalmazták a pályázati pénzek körül döngicsélőkkel szemben.
Az egyszeri hírfogyasztó, aki még mindig a „bilincs, bilincs, rács, rács” bűvöletében él, elégedetten csettint, így kell ezt. Mintha a fél ország a májusi bölcselő, Dzsínó köpönyegéből bújt volna elő: „Akik bűnesek, szenvedjenek”. Talán az ügy nyomozati bírója is közéjük tartozik, aki a kényszerintézkedés módozatáról döntött. A fogvatartottak pedig szenvednek a szó fizikai értelmében is.
A lakossági igények kielégítésén túl azonban nem tudni, hogy
mi indokolja a legszigorúbb eszközök, az átforrósodott, poloskás magáncella meg az egy órában megszabott napi séta bevetését.
Ha máshonnan nem, a Helsinki Bizottság nagy sajtónyilvánosságot kapott strasbourgi pereiből kitűnik, hogy a magyar fogva tartási körülmények sok esetben sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményét az embertelen vagy megalázó bánásmód miatt.
Jogászkodásnak tűnhet, de azért tegyük ide, pirossal kétszer aláhúzva, hogy a letartóztatás csak akkor jogszerű, ha az enyhébb intézkedés nem elég. Ezt akkor is érdemes megjegyezni, ha mégoly jogos is az elmúlt 16 év személyes tapasztalatai alapján a felháborodás. Kár is lenne tagadni, hogy az úrhatnám gőg, a mérhetetlen korrupció, vérlázító propaganda és a versenykorlátozó machinációk emberek százezreit, és úgy en bloc az egész országot károsították meg.
Ahhoz azonban, hogy visszatérhessünk a polgári, igen a polgári demokrácia rögösebb jogállami útjára, ahhoz épp az efféle jakobinus dühöt kellene lejjebb csavarni. Például azzal, hogy a sajtó nem dzsínóskodik, hanem kipréseli a Kecskeméti Járásbíróságból azokat az érveket, amelyek alátámasztják, hogy ez esetben a szökés, elrejtőzés, bűnismétlés, vagy a bizonyítás megnehezítése vagy akadályozása miért nem volt elhárítható mondjuk a házi őrizet elrendelésével?
Az ügyet emberi oldalról is érdemes szemügyre venni.
A különösen jelentős vagyoni hátrány okozó költségvetési csalás elég meredek BTK-s alakzat, alapesetben 5-től 10 évig tartó börtönnel fenyeget.
Ebből pedig az is következik, hogy ítélet nélkül akár 3 évig is börtönben tarthatóak az evvel gyanúsított letartóztatottak. Ha elítélik őket, persze a börtönben töltött napokat majd beleszámítják a büntetésbe. Hát köszi.
Az NKA-ügyben elég világosan látszik, hogy a pénzosztás választókerületi logikája nem az Alap Gyulai Pál utcai épületében fogalmazódott meg. Az eddigi fogva tartási körülmények közötti, 6-8 évnyi folytatás már most bedilizés-közeli állapotot okozhat, hiszen elvinni mások helyett a balhét nem túl jó opció. A másik serpenyőben ugyanakkor a vádalku és a büntetési tétel csökkentése mellett egy súlyos identitás-dilemma áll. Az elmúlt 16 év tervutasításos rendszerén szocializálódott fideszes legyen a talpán, aki fel meri nyomni a 2026-os választási kampány legfelsőbb döntéshozóit.
A most börtönben ülők (miként korábban Kiss László polgármester is) politikai foglyoknak tartják magukat.
Játsszunk hát el a gondolattal, hiszen nem kizárható opció, hogy a független bíróság végül aztán felmenti őket. Kapnak 10-20 millió forintot, rendben. De ki kárpótolja őket erkölcsileg a családi és társadalmi kapcsolatok sérelmét, azért, hogy a jó hírnevük a kukába ment?
Ez a történet már most kész őrület.