(...)
Békés Márton történész, Schmidt Mária fegyverhordozója egy Facebook-posztjában ugyanazt állapította meg, amit ez a cikk feljebb: „Ott, ahol a parlamenti közvetítést Netflix-sorozathoz hasonlítják, sőt akként is rendezik meg, a kormányzati munka is doku-reality, hiszen itt a médiareprezentáció maga a kormányzás.” Békés azt írta, „Magyar Péter a kormányzás Dj Otija”, utalva Sebestyén Balázs Óbudai-szigetet megtöltő lemezlovas alteregójára. Békés szerint tehát Magyar ugyanúgy játssza el a miniszterelnököt, ahogyan Sebestyén Balázs játssza el azt, hogy ő egy német DJ. Valójában egyikük sem az, aminek láttatja magát, mindkét jelenség csak médiareprezentáció, mégsem foglalkozik senki a hitelességükkel, az emberek inkább alkalmazkodnak a spektákulumhoz.
Békés Márton párhuzama valóban egészen találó, de két dolgot figyelmen kívül hagy. Az első, hogy Orbánnál legalább ugyanennyire médiareprezentáció volt a kormányzás, csak kevesebb személyes szerepléssel. De amikor Orbánék a másnap hatályba lépő járványügyi szigorításoknál is nagyobb gondot fordítottak a Meseország mindenkié című mesekönyv miatt kitalált kamu-alkotmánymódosításukra, azt nagyon nehéz nem médiakormányzásnak nevezni, ráadásul annak is a legkárosabb fajtájából valónak. Tehát ha Magyar Péter a kormányzás DJ Otija, akkor Orbán Viktor minimum a kormányzás MC Istije, az is egy zenészalteregó, és ahogy Orbánnál, nála is mindenki azt találgatja, csak a médiaszerepe a türhő, vagy mögötte a valódi ember is.
A másik, amit Békés elfelejt, hogy nem Magyar Péter alakítja így az életet, hanem az élet alakul így, amikor az autószerelőtől kezdve az újságírón, a hentesen és a sarki CBA pénztárosán át a tudományos kutatóig mindenki influenszerré válik, miért éppen a miniszterelnökön kérjük ezt számon? Önmagában a szereplés nem baj, a 21. században inkább adottságnak tűnik. A lényeg az, ki mire használja.
(...)
Magyar Péter populizmusa sok tekintetben más, mint Orbáné, de attól még populizmus. Ez a populizmus beszél Magyarból például akkor, amikor azt mondja, az energiaválságban a nagy cégek áramhasználatát korlátozzák a lakosságé helyett. Pedig vajon a lakosság áramhasználata átgondolatlanabb, vagy az eleve piaci energiaárat fizető és a termelést minden módon racionalizálni, a költségeit pedig csökkenteni igyekvő iparé? És vajon ki fizeti ki a magyar ipar kényszerű teljesítménycsökkentését ebben a remek globális kapitalista gazdasági rendszerben? Nyilvánvalóan mi. Majdnem akkora agyalás ez is, mint a rezsicsökkentés, ez is olyan intézkedés, aminek valójában még a saját rendszerén belül sincs sok értelme.
Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy a hatalomnak ne lenne feladata, sőt kiemelt feladata a polgárai érdekeinek védelme. De nem pusztán ez a hatalom feladata, és különösen nem ez a feladata olyankor, amikor a közjó, az állam közép- vagy hosszabb távú érdekei miatt az állampolgárok többségének esetleg változtatnia kellene a magatartásán. Mert az orbáni program része volt az is, hogy a többségnek mindig igaza van, sőt a többség álláspontja konstruálja a valóságot. Mindannyian tudjuk, ismerjük ezt, éveken át szenvedtünk miatta. Akinek elege volt a Fideszből, annak valójában ebből is elege kell hogy legyen. Annak hinnie kell, hogy a valóság, az igazság a választói többség aktuális akaratától függetlenül létezik.
A fő kérdés az, hogy ezt az orbáni programot tényleg törölni akarja-e a Tisza a magyar társadalomból, egyáltalán hogy lehet-e törölni. De hogy erre válaszolni tudjunk, ahhoz el kell telnie még néhányszor 100 napnak.