A tegnapi nap híre, hogy a kormány és a főváros úgy egyezett ki egymással, hogy
- a fővárost terhelő szolidaritási adó tovább marad
- a főváros (részleges) kompenzálására elveszik a kerületektől a parkolási bevételeket (a közterületekről továbbra is a kerületeknek kell gondoskodni, ráadásul az így elvett pénz nagyságrendileg a főváros által idén fizetendő szolidaritási adó tizede - de az elvétele a kerületeket így is nehéz helyzetbe hozza)
- a BKK 50%-ban állami befolyás alá kerül.
Ezzel a fővárosi önkormányzatiság elmúlt 36 évből ismert rendszere alapvető sebet kapott.
Mindez a kormányfőnek nagyon is kedvére lehet, hiszen ő már korábban is többször konfrontálódott Karácsony Gergellyel, és közismerten nem szimpatizál túlzottan a fővárosi liberálisokkal, zöldekkel és baloldaliakkal.
Karácsony... ő ezzel lényegében kapitulált, s némi működési finanszírozásért cserében alapvetően gyengítette meg a főváros minden jövendő vezetésének a lehetőségeit és mozgásterét. Közben még oldalba is szúrta azokat, akik eddig vele együtt küzdöttek a Fidesz retrográd törekvései ellen.
Aki viszont méltatlanul kevés szót kap a történetben, az Vitézy Dávid. A közlekedési és beruházási miniszter, aki most lényegében visszakapja a BKK feletti irányítást. Aki azért is érdekes, mert az Urbanisztikai Társaság konferenciáján egy nagyon fontos beszédet mondott. Ahogy a 444 szemlézi Vitézy előadását, az elmondottakban igaza van. De még érdekesebb Vitézy személyes szerepe és fellépése. Alapvetően előremutató célokat akar elérni, egy fejlettebb, jobb közlekedést és kevésbé rossz irányba menő országot – mindezt viszont központilag akarja kiszabályozni, miközben nem sok teret hagy az önkormányzatiságnak, a lakosság bevonásának, a részvételiségnek és a demokratikus gyakorlatoknak.
Lakossági bevonás helyett felülről, szakértőként dönt. Sokszor jók a döntései – de ez nem egy demokratikus (város)vezető, hanem egy felvilágosult prefektus hozzáállása, aki a lakosság bevonása és meggyőzése helyett felülről rákényszeríti az általa helyesnek látott megoldást a többiekre.
Mindezzel csak az a baj (mármint a demokrácia gyengítésén és a helyi szempontok figyelmen kívül hagyásán túl), hogy a centralizált irányítási modell általában idővel a bürokrácia túlterjeszkedéséhez és működési zavarokhoz vezet – valamint az, hogy mindez a vezető személyéhez kötődik. Ha a minisztert lecserélik, a felvilágosult reformok lehetősége veszélybe kerül – de a meggyengült önkormányzatiság továbbra is velünk marad.