Érdekes dolgokról írt 2011-ben egy oktatáskutató.
Azt fejtegeti egy cikkben, hogy ha a csoró gyerek (hátrányos helyzetű, értsd: cigány) nem születik meg, akkor nem vágja tönkre néhány évvel később sem a magyar oktatást, sem a magyar társadalmat.
És hogy Amerikában is akkor lett kicsit jobb, amikor a nagyvárosi gettókból elmentek abortuszra a drogos csitrik, és nem születtek meg azok a gyerekek, akik később nyilván bűnözők lettek volna.
Ez az ember kicsivel később létrehozott egy szélsőséges, fasiszta pártot, amely súlyosan gyűlöli a szegényeket, cigányokat.
Nyilván nem.
Nem tette ezt.
Nem csinált pártot. Belőle csináltak minisztert.
Ajánlom most minden, éppen lelkesen megmentendő állami gondozott gyereknek, kérje meg a remegő hangú államtitkárt, hogy szóljon ennek a miniszternek: bocsánatot kérnek, amiért ők 2011 után még megszülettek. És hogy az anyjuk nem olvasta ezt a remek értekezést.
Nem is kérdés, hogy minden megszülető gyermek érték. És persze azzal is egyetértek, hogy könnyebb egy olyan országot, társadalmat igazgatni, amelyben nincsen, vagy csak nagyon kevés a problémás gyermek. Észtek, lettek, finnek - ó, mily' csodás társadalmak, oktatási rendszerek! Persze. Úgy könnyű, hogy elfogynak közben.
A kevesebb számú problémás gyereket "cipelő" társadalomhoz leginkább tudatosabb gyermekvállalás és felelős gyermeknevelés kell. És erről beszélek mindig. Óvszer kell, meg felvilágosítás. Meg türelem. Meg belátás. Csak ezekhez ki is kell menni hozzájuk és beszélni, beszélni, beszélni velük. Mentsétek meg a gyerekeket. Főleg az oktatáskutatóktól.