(...)
E cikk szólhatna eme elhatárolódásról, ám nem arról szól. Magyarként és katolikusként csupán annyit jegyeznék meg így zárójelben – a Magyar Katolikus Egyház vezetője helyett szégyellve magam –, hogy Erdő Péternek nem akkor kéne ilyen lakájiramban megtagadnia övéit, amikor a templomújraszenteléssel jópofáskodó, keresztény hívőkkel üvöltöző putnoki platószónok ráparancsol. Jézus egyházának mióta parancsol egy lopással gyanúsított, nadrágjába ürítő, az országot Zsolti bácsizós hazugságáradattal megmérgező és gyűlöletbe fullasztó sehonnai?
Olyankor kéne elhatárolódni, amikor a szentségi házasságát hangfelvétellel, bántalmazással és árulással meggyalázó Övcsatos ember neobolsevik kormánya az életvédő szívhangrendelet eltörlésére, azonnal ölő abortusztabletta bevezetésére, ártatlan gyermekek LMBTQ-soknak való kiszolgáltatására, egyházi iskolák kivéreztetésére készül. Ilyenkor nemcsak „kéne”, hanem kutyakötelessége lenne szólni, kiállni, tiltakozni, elhatárolódni. Mégsem teszi. Helyette lapít, mint telefon a Dunában.
Hát hova lett a méltóságuk, a becsületük, a bátorságuk?
Azt hiszem, odalett Hodásszal meg a „kereszténységet kettéhúgyozókkal” Tisza-győzelmet ünneplő Erdő Péter-szóvivővel együtt, valamelyik Tisza-szigeten.
(...)