Elég a vidéki életforma lenézéséből…
Mióta lett szégyen Magyarországon, ha valakinek saját háza, kertje van, és tyúkok kapirgálnak az udvarán?
„Leszállunk Érden a vonatról, és tyúkok kapirgálnak” – mondja Vitézy Dávid,
miközben a családi házas agglomeráció problémáiról beszél.
Ez a megfogalmazás méltatlan mindazokhoz, akik ezt az életformát választják.
Miért lenne a kapirgáló tyúk az elmaradottság jelképe? Miért lenne probléma a kert, a családi ház vagy a háztáji gazdaság?
Nem szégyen saját házban élni. Nem szégyen kertet művelni. Nem szégyen állatot tartani.
És végképp nem szégyen vidéken élni!
Emberek százezrei éppen azért választják a falusi, vidéki vagy kertvárosias életet, mert saját otthont, saját kertet, nyugalmat, biztonságot és önállóságot szeretnének.
Igen, kapirgáljanak a tyúkok!
Legyen veteményes!
Legyen saját ház és saját tulajdon!
Legyen háztáji gazdaság és helyben termelt élelmiszer!
És legyenek élő, erős vidéki közösségek!
Ráadásul aki valóban komolyan gondolja a zöldpolitikát, annak pontosan értenie kellene a helyi termelés, a rövid ellátási lánc, az önellátás és a saját kert értékét.
És ne állítsuk már be a vidéki élet támogatását valami elhibázott politikának!
A Falusi CSOK célja éppen az, hogy egy fiatal családnak ne kelljen elhagynia a szülőfaluját azért, hogy saját otthona lehessen. Hogy kistelepülésen is lehessen házat venni, felújítani, családot alapítani, kertet művelni és jövőt építeni.
A magyar vidék nem probléma, amit fel kell számolni, hanem érték, amit meg kell őrizni és erősíteni kell!
Vitézy Dávid pedig a vidék és a kertvárosok bírálata mellett beszéljen arról is, mit akar építeni, mit akar fejleszteni, és hogyan akar jobb életet teremteni az ott élőknek.
Mert a politika feladata nem az, hogy megmondja az embereknek, milyen életformát kellene választaniuk. Hanem az, hogy segítsen abban, hogy ott és úgy tudjanak boldogulni, ahol és ahogyan élni szeretnének.
A vidék nem az elmaradott múlt.
A vidék Magyarország jövőjének a része.