(...)
A belföldi magánszemély kapcsán az előterjesztés az Szja. törvény belföldi illetőségre vonatkozó szabályához igazodik. E szerint belföldi illetőségűnek minősül, nagyon leegyszerűsítve a) a magyar állampolgár (kivéve magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező kettős állampolgárok), b) azon EU és EGT állampolgárok, akik egy adott évben legalább 183 napig Magyarországon tartózkodnak, c) huzamos tartózkodásra jogosult személyek és hontalanok, d) és egyéb személyek, akiket lakóhelyük, tartózkodási helyük, illetve létérdekeik központja elsősorban Magyarországhoz köt.
Ezen kívül annyit már tudunk, hogy speciális szabályok fognak vonatkozni a magyar állampolgársággal is rendelkező kettős állampolgárokra, a tartósan külföldön élő magyar állampolgárokra, valamint a külföldi munkáltató által Magyarországra kiküldött személyekre.
A speciális szabályok mibenlétéről még nem áll rendelkezésre információ, de már most látni lehet, hogy önmagában azzal, hogy egy magyar állampolgár külföldre költözik, nem feltétlenül fogja tudni kikerülni az adóalannyá válást, és ahogy majd látni fogjuk, a belföldi magánszemély külföldön lévő vagyona is adóköteles lesz a tervek szerint.
A külföldi magánszemélyek vagyona vonatkozásában az előterjesztés csak a Magyarország területén fekvő ingatlanokat határozza meg adóköteles vagyonként, azonban a magyarországi, elsősorban a budapesti ingatlanok az utóbbi 10-15 évben lezajlott ugrásszerű értéknövekedéséből kiindulva ez a személyi kör így is meglehetősen széles lehet.
(...)
4. Kivételek
Az előterjesztés szerint a kivételek köre rendkívül szűk körű lesz az új jogszabályban. Kivételnek minősül majd
· a magánszemély személyes használatát szolgáló, egyenként legfeljebb egymillió forint értékű ingóság,
· a lakóingatlan rendeltetésszerű használatához szokásosan szükséges berendezési és felszerelési tárgy, a műtárgyak és gyűjtemények kivételével, és
· a legfeljebb tízmillió forint számított értékű személygépkocsi.
Amint láthatjuk, az előterjesztés szerint nem minősül majd kivételnek például az adóalany magánszemély lakhatását szolgáló ingatlan, amely némileg szokatlan, tekintve, hogy a vagyonadót alkalmazó országok közül Spanyolországban egy meghatározott összegig mentes az adó alól a saját tulajdonú, életvitelszerűen lakott otthon, Norvégiában pedig a saját lakóhelyül szolgáló ingatlan értékét egy meghatározott összeghatárig csak 25%-ban, az azt meghaladó részt pedig 70%-ban veszik figyelembe az adóalap számításakor.
Emellett bizonyos nyugdíjcélú megtakarítások is mentesek a vagyonadó alól Spanyolországban és Norvégiában is, azonban a magyar szabályozás ezen vagyonelemeket is a vagyonadó körébe vonná.
Az előterjesztés nem határozza meg a műtárgy és gyűjtemény fogalmát, mindenesetre érdekes nemzetközi szabályozási példa a spanyol vagyonadóról szóló törvény azon szabálya, miszerint azon műtárgyak mentesek az adó alól, amelyeket tulajdonosaik legalább három évre állandó letétbe adtak nonprofit múzeumoknak vagy kulturális intézményeknek nyilvános kiállítás céljából, mindaddig, amíg ott vannak letétben.
A tervezett magyarországi összeghatár nemzetközi összehasonlításban, pl. Spanyolországgal és Norvégiával összevetve magasabb, azonban ahogy fentebb rögzítettem, a magyar előterjesztés meglehetősen szűkkeblű a kivételekkel kapcsolatban, így az új szabályozás eredményeképp olyan személyeknek is adófizetési kötelezettségük keletkezhet, akik egyébként nem tartoznak abba a személyi körbe, amelyet célcsoportként megnevezett a korábbi politikai kommunikáció, nevezetesen a szupergazdagok. Így például egy jómódú, valamely nagyvárosban 2-3 ingatlannal rendelkező személy, akinek van egy jól menő vállalkozása, könnyen adófizetésre kötelezetté válhat annak ellenére, hogy jövedelme, illetve életmódja alapján nem feltétlenül lehetne szupergazdagnak nevezni.
(...)