(...)
Nem gyakran, de az is előfordult a történelemben, hogy dühöngő őrültek kezébe került egy birodalom, egy ország. Az viszont talán hungarikum, hogy ilyen embert a nép demokratikusan megválaszt, s aztán elismert és díjazott művészek, írók aléltan omoljanak a lábai elé, a kényszerzubbony helyére királyi palástot álmodva, a mobiltelefon helyett jogart képzelve a ripacs Néró kezébe.
A művészet a valóság mélyebb megismerése, mondják, de vajon milyen valóság az, ahol a Tisza vezére váteszként látszódik? Vannak fizikusok, akik szerint univerzumunk rejtélyeit, s különösen a kvantummechanikát nem lehet másképpen magyarázni, mint hogy egy multiverzumban élünk, ahol végtelen számú párhuzamos univerzum létezik egymás mellett. A végtelen számú valóságban logikailag persze minden megtörténhet, de létezhet-e egyetlen realitás is, amelyikben az őszödi beszéd a retorika csúcsa, a jelenlegi magyar miniszterelnök pedig erkölcsi iránytűként, váteszként jelenne meg? Nem hinném.
(...)