(...)
Magyar Péter tevékenysége már rég lényegtelen, egyértelmű, hogy a kormánya nem kormányoz és nem is fog majd ilyesmiket csinálni. A valódi döntések majd valahol az apparátusok mélyén születnek meg, a magyar átlagember életszínvonalának nagyjából 20 százalékos csökkentését ott intézik majd el. Minden más csak figyelemelterelés.
Seszták Miklós és Hankó Balázs története azonban a számunkra, az előző kormány támogatói számára is felvet néhány nagyon kellemetlen kérdést. Természetesen amit a sajtóból tudni lehet ezekről az ügyekről, az semmiféle érdemleges kép összerakását nem teszi lehetővé, eleve már a büntetőeljárások lényege is a titkolózás, a bizonyítás homálya. Ez általában a nyomozás érdeke, teljes joggal egyébként, már persze akkor, ha megbízunk a rendőrségben és az ügyészségben, meg a bíróságokban. 16 év után azonban nem mondhatjuk azt, hogy nem adjuk meg a részben általunk létrehozott és egyébként tudomásul vett rendszernek az esélyt, hogy meggyőzzön bennünket az igazság iránti elkötelezettségéről.
Mindenesetre nehéz elhinni azt, amivel vádolják őket. Ennyire ugyanis senki nem lehet hülye. Szándékosan használok ennyire méltóság nélküli kifejezéseket. Hankó Balázs esetében például olyan szándékokat kellene bizonyítani, miszerint eleve annak a tudatában osztották a támogatásokat (NKA), hogy a jogosultak törvénysértő célokra és módon fogják felhasználni a kapott pénzeket. A józan ész mentén eljárva az ilyesmiket rendkívül nehéz bizonyítani, ha csak jelentős számú közvetett bizonyíték nem mutat egy irányba, tanúvallomásokkal megtámogatva. A büntetőeljárások egyik próbaköve viszont az, hogy mennyire hihetünk a tanúknak (mennyire hisz a bíró), volt-e rajtuk nyomás, kötöttek-e “vádalkut”. Ez sosem csak a valóságról szól, hanem mindig az igazságszolgáltatási rendszer becsületességéről is.
(...)