(...)
Az elmúlt tizenhat évben számtalanszor elhangzott bírálatként az Orbán-kormánnyal szemben, hogy egy „következmények nélküli országot teremtett”, ahol minden a hatalom megtartásának van alárendelve, az intézmények politikai befolyás alatt állnak, a törvények pedig elsősorban a hatalom birtokosainak érdekeit szolgálják. Az április 12-i kormányváltással ez a rendszer kártyavárként omlott össze, a korábbi kormányoldalnak pedig most szembe kell néznie ennek következményeivel.
De közben mintha egyre inkább egy „következményeket figyelmen kívül hagyó ország” felé haladnánk, ahol az igazságszolgáltatást, a nyomozó hatóságokat és a bíróságokat megelőzve már politikai és társadalmi ítéletek születnek. Internetes influenszerek és véleményvezérek alakítják a közhangulatot, nyomást gyakorolnak a politikára,
az új hatalom pedig igazodik ehhez a közhangulathoz és az így formálódó választói elvárásokhoz.
Ennek következményei túlmutatnak a jogállamiság keretein, és a revanspolitikának is megágyazhatnak. Az elmúlt tizenhat évben kiépített rendszer összeomlása ugyanazt igazolja, amit a korábbi politikai rendszerek kifutása is: a politikában semmi sem örök, a revans igénye viszont újra és újra megjelenik. A hatalom viszonylagos, ezért aktuális birtokosainak is számolniuk kell azzal, hogy egyszer ők kerülhetnek a számonkérés másik oldalára. A politikai elégtétel igénye ezért nem írhatja felül a jogállami korlátokat.
(...)