Ma az NHS-ről írtam. Hegedűs Zsolt estére belinkelte az angol best practice tariffot, mellé kirakott néhány AI-val összerakott diát, és bejelentette, hogy indul a várólista-csökkentés. Kezdem érteni az új módszert: ha a magyar egészségügyben hiányzik valami, először rajzolunk róla egy képet.
Az első dián sikerült felfedezni a létszámhiányt. A másodikon már délután és hétvégén műtenek. Engem egyetlen dolog érdekelne: ki érkezik meg dolgozni a két dia között? Mert a sebész mellé aneszteziológiai és műtős csapat kell, a beteg mellé a posztoperatív őrzőben és az osztályon is ember kell, utána pedig gyógytorna és rehabilitáció. Az AI ezt egy nyíllal megoldja. Egy kórház nem.
Hegedűs doktor a saját diáján írja le a sorrendet: előbb adattisztítás, aztán a meglévő műtők és csapatok jobb kihasználása, és csak ezek után a délutáni, hétvégi műtétek. Még oda is írta, hogy a következő lépés csak az előző eredményeinek ismeretében jöhet. Ehhez képest a posztban már hétről hétre növekvő műtétszámról beszél. Rendben, akkor hol tartanak most? Mit mutatott az adattisztítás, melyik kórházban hány teljes csapat áll rendelkezésre, és hol nyitható ténylegesen új idősáv? A dián könnyű egyik dobozból a másikba lépni. A kórházban ehhez emberek is kellenek.
A tízmilliárd mellé is kérnék valamit, ami szokatlan ezen a prezentáción: számokat. Hány pluszműtétre elég? És mihez képest plusz? A tavaly elvégzett műtétekhez, a jelenlegi finanszírozási kerethez, vagy ahhoz, amennyit a kórház eddig is el tudott volna végezni? Ha ezt nem rögzítik előre, még a régi teljesítményt is el lehet adni a program eredményeként. Mennyit kapnak a dolgozók? Mi fedezi a műtét utáni ellátást? A „team-részesedés” felirat szép, csak attól még nem tudja senki, mennyi kerül a bérpapírjára. Az angoloknál a magasabb tarifához feltételeket kell teljesíteni, és ezt ellenőrzik is. Nálunk egyelőre annyi biztos, hogy a négy doboz színe passzol egymáshoz.
(...)
Az ERAS-nál is megálltam. Hegedűs úgy ír róla, hogy a beteg hamarabb hazamegy, az ágy pedig felszabadul a következőnek. Csakhogy ehhez a beteget már a műtét előtt fel kell készíteni, utána rendesen csillapítani kell a fájdalmát, segíteni kell, hogy talpra álljon, és meg kell szervezni a gyógytornát, az otthoni ellátást is. Ha ez nincs meg, attól, hogy hamarabb hazaküldik, még nem gyógyul gyorsabban. Csak a kórházban lesz eggyel több szabad ágy.
A BMI-korlátozás felülvizsgálatát helyeslem. De amikor majd jön a sikerjelentés, kérem külön közölni a ténylegesen megoperált, a listáról más okból törölt és az újonnan felkerült betegek számát. A neveket ki lehet húzni a várólistáról műtét nélkül is. A beteg térde ettől még ugyanúgy fáj, és ugyanúgy vár.
Miniszter úr, az AI már felismerte és szépen kiszínezte az egészségügy problémáit. Önnek ennél valamivel több a munkaköri leírása. Mutassa meg az embereket, a pénz útját és a műtéti időpontokat. A betegnek nem prezentációja van, hanem fájdalma.
Dániában az ilyen AI-diákat az első értekezleten szétszednék: hol vannak az adatok, a műtéti csapatok, a költségek, a felelősök? Magyarországon meg egészségügyi miniszteri bejelentés lett belőle. Nem az a szégyen, hogy az AI színvonaltalan képeket gyártott. Hanem az, hogy Hegedűs Zsolt ránézett ezekre, és úgy gondolta: ezt nyugodtan meg lehet mutatni a műtétre váró betegeknek.